Bár a film elveszett, ám a forgatáson készült, s fennmaradt fotók sejtetik, hogy izgalmas produkció születhetett a mozgóképpel éppen csak ismerkedő alkotók munkája nyomán. A táncz megálmodója az író Pekár Gyula volt, aki fejébe vette, hogy a tánctörténeti ismeretterjesztő előadásának illusztrálásához fényképek helyett az új, modern találmányt, a mozgóképet hívja segítségül. A filmfelvételek elkészítésével a budapesti Uránia Magyar Tudományos Színház (a mai Uránia mozi) fényképészét, technikusát, Zsitkovszky Bélát bízta meg, aki a forgatáshoz az egyik vetítőgépet alakította át kamerává. Pekár az előadásban a tánc történetét az ógörög tánctól és a pávatánctól kezdve, a menüetten, tarantellán, courantén át egészen a XIX. századi néptáncokig, így a magyar csárdásig vette végig és ezeknek a jellemző lépéseit, mozdulatait szemléltette a mozgóképre rögzített egy-két perces jelenetekkel.

A táncz hajdani plakátja

 

A Kern Aurél által összeállított zenékre koreografált táncokat a korszak ismert színészei és táncosai adták elő, akiket Cesare Smeraldi, a budapesti Operaház balettmestere tanított be. A csárdást Blaha Lujza járta, aki egy csaplárosné bőrébe bújva csábítgatta a huszárőrmestert alakító Kiss Mihályt. A képek szerint a férfi kezdetben rá sem hederített, aztán mégis felpattant és megtáncoltatta a jókedélyű asszonyt. A filmben a Nemzeti Színház dívája, Márkus Emília hét fátyol táncot, a fiatal operaprimadonna, Fedák Sári japán táncot adott elő. Összesen húsz tánc kapott helyet a díszleteket és a jelmezeket tekintve is aprólékosan kidolgozott jelenetekben, amelyeket az Uránia tetőteraszán rögzítettek a rendezői feladatokat ellátó Pekár Gyula irányításával.
 

A táncz históriája elevenedik meg. Jelenet a filmből

 

Azonban a fölvett anyag a bemutató előtt három héttel az Uránia laborjában kiütött tűzben megsemmisült. Ám az alkotók a kezdeti sokk után nem hagyták veszni az addig elvégzett munkát. A közönség körében adakozást kezdeményeztek és az összegyűlt pénzből a szükséges felvételeket újra elkészítették. A táncz tíz évig szerepelt az Uránia műsorán, százharminchat alkalommal vetítették élő zenei kísérettel, de úgy, hogy folyamatosan új táncokkal bővült a tartalma. A híre pedig a határokon túl is elterjedt. Párizsban, Berlinben, Lipcsében az ottani mozikban a tudományos estek programjába illesztve mutatták be. Miután a produkciót a kor technológiai lehetőségei miatt a rendkívül gyúlékony nitrocellulózra rögzítették, mára vélhetően minden példány megsemmisült. Legalábbis mostanáig egyetlen képkocka sem került elő belőle. Csupán a forgatáson készült fényképek, Pekár Gyula eredeti összekötőszövegei, valamint a korabeli tudósítások, leírások állnak rendelkezésre.
 

Nyitókép: Blaha Lujza és Kiss Mihály a csárdásjelenetben
Fotók: Magyar Film Napja