„Tavaly sikerült igazi olvasztótégellyé változtatnunk Budapestet, hiszen a fesztivál tíz napja alatt huszonhat országból százötven egyetemista érkezett, hogy együtt zenéljenek, s a legkiválóbb művészek egyéni óráin vehessenek részt. Csatlakozott hozzájuk még százkilencven magyar diák is, összesen ezeregyszáz órát adtunk. Reggeltől éjszakáig pezsgő élettel teltek meg a helyszíneink, s rendeztünk teakoncertet, sétáló hangversenyt, elképesztő számú eseményen lehetett tanulni, zenét hallgatni – idézi vissza az elmúlt nyarat Kokas Katalin. – Mint egy óriási puzzle, olyan a naptárunk, hiszen meghívott vendégeink a legkülönbözőbb formációkban lépnek pódiumra, amikor pedig akad egy-egy üres órájuk, akkor arra kérjük őket, tartsanak mesterkurzust a fiataloknak. Így minden növendék négy önálló órát kap, s mellettük a pedagógusok is beülhetnek ezekre a foglalkozásokra és a próbákra, ahogy az érdeklődő közönség is. Nem szeretnénk ugyanis falat emelni az előadók és a publikum közé, s így közös élménnyé válik a zenei fölfedezés. Koncertezni jó, nagyszerű érzés a pódiumon állni, de amitől az ember fejlődik, az a műhelymunka. Ezért igyekszünk olyan művészeket meghívni, akiktől mi magunk is tanulhatunk.”
„A mesterekkel folytatott közös játék segíti az előrelépést. Rendszeresen játszunk a ma élő egyik legnagyobb mesternek, Kurtág Györgynek, aki kurzust tart nekünk, és akivel összesen negyvennyolc órányi kvartettfoglalkozást vettünk fel eddig a BMC-ben. Ezek mindig különleges alkalmak számunkra, így a fesztivál lehetőséget teremt a közönségnek is. Kurtág György nyilvános kurzust tart majd az Eötvös Péter Emléknapon
– veszi át a szót Kelemen Barnabás. – Bartók 2. vonósnégyeseiről lesz szó a BMC Nagytermében, a mester a Kelemen Quartettel foglalkozik, így a publikum betekintést nyer abba, miként dolgoznak a művészek egy mű megértésén, megszólaltatásán.”
A hegedűművész arról is mesél, hogy bár kilenc évvel ezelőtt, az első Fesztivál Akadémia Budapest életre hívásakor még sokan csodálkoztak azon, hogy nyár közepén a Zeneakadémiára álmodtak meg egy ilyen különleges, a szakma minden szegmensének tudást kínáló rendezvényt. Már a legelső sorozatra jócskán érkeztek érdeklődők, s azóta kialakult a törzsközönségük, amelynek tagjai nagyon élvezik, hogy ezeken a napokon reggeltől estig különleges programokat kínálnak. Több matinékoncertet rendeznek, a sétálókoncert keretében négy templomban is komoly műsorok hangzanak fel. A magyar holokauszt nyolcvanadik évfordulója emlékére a Dohány utcai zsinagógában olyan művészek adnak koncertet, mint Dora Schwarzberg, Shlomo Mintz, Thomas Dunford, Alissa Margulis, Latica Honda-Rosenberg, Nora Schwarzberg, Maxim Rysanov, Kyril Zlotnikov s a Kelemen–Kokas házaspár. A közreműködők között lesz a Dohány utcai zsinagóga főkántora, Fekete László is.
Kokas Katalin a program születéséről szól, arról, hogyan alakul ki egy-egy fesztivál meghívottjainak névsora. „Azokat a művészeket hívjuk meg – mondja Kokas Katalin –, akiket jól ismerünk, akikkel a pódiumon inspiráljuk egymást, és akik egymást is inspirálni tudják. Egy fesztiválon általában egyetlen sztárfellépő áll a központban, nálunk ötven… Akik élvezettel cserélgetik a primer és a szekunder feladatokat, így egy-egy kamaraformáció minden pozíciójában világhírű zenész játszik. Igazi örömzenélés folyik, tűzijáték a pódiumon, ezért teljesen másképp hangzanak fel a darabok, más arcukat mutatják meg a művek.”
Nemcsak a zenei válogatás kivételes, a társművészetek is megjelennek ebben a kilenc napban.
„Alessandro Baricco lesz a fesztivál díszvendége, ő először érkezik Magyarországra. Ismeretségünket a világhírű olasz íróval a zenének köszönhetjük.”
„Felesége, Gloria Campaner ugyanis kiváló zongoraművész – folytatja Kokas Katalin –, már sok évvel ezelőtt is játszott vele Barnabás, én egy veszprémi koncertet követő vacsorán találkoztam vele. Azért is örülök annak, hogy Baricco elfogadta a meghívásunkat, mert a kedvenc íróm, s kiderült, hogy ő maga is zongorázik, bár nem szokott pódiumra lépni, otthon azonban örömmel gyakorol nap mint nap. A Fesztivál Akadémia keretében előadást tart, majd egy beszélgetésen is részt vesz.”
Színházi előadás is helyet kapott idén a sorozatban, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója, az Ifjú Barbárok a nulladik és a nyitónapon is színre kerül. A Bartók és Kodály életéről szóló darabot Vecsei H. Miklós írta, ifj. Vidnyánszky Attila rendezte.
A művész-házaspár koncertek sorozatát adja
„Hatéves kislányunk, Olga kétszer nézte végig állva, imádta, máig idéz belőle, s alig várja, hogy ismét színre kerüljön –meséli Kelemen Barnabás, hozzátéve, rengeteget nevettek és sírtak ezen a darabon, hiszen az előadás számos eleme művészként is mélyen érinti őket, s hozzáteszi: „Az előadás után gyermekeinkkel, Hannával és Zsigával sétáltunk az utcán, arról beszélgettünk Katival, milyen fantasztikus ez a darab, kár, hogy a kicsik azt a sok-sok utalást, amihez szükség van élettapasztalatra, még nem értették… Ők meg azt mondták, milyen kár, hogy a darabban rejlő sok-sok utalást, amelyet a fiataloknak tettek bele, mi, „öregek” nem értjük…”
„Úgy vélem, a művészeti ágak nem válnak el egymástól – teszi hozzá Kokas Katalin –, hiszen a zene ugyanúgy a kifejezésünk eszköze, mint például a film. S az egyik nincs meg a másik nélkül. Most például rajzpályázatot hirdettünk, több korcsoportban. Vivaldi A négy évszak című művéhez várjuk a gyerekektől a rajzokat, s már az eddig érkezett pályaművek is elképesztők. A koncert alatt, amikor előadjuk a darabot, ezeket a képeket láthatja majd a közönség kivetítve, a gyerekek szemén keresztül is megmutatjuk Vivaldi világát, miközben Hanna lányunk, aki a glasgow-i színiakadémia hallgatója, felolvassa a zeneszerző kottában szereplő sorait, s biztos, hogy ettől teljesen mássá válik az élmény, mintha csak a zene hangzana fel.
Elmaradhatatlan közreműködők a cigányzenészek, akiket mindig elhívunk muzsikálni. A legnagyobb művészek is megőrülnek azért, ahogyan játszanak, inspirálóan hatnak mindannyiunkra.”
A fesztivált megelőzően rendezik a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenyt, Shlomo Mintz elnökletével.
„Három szinten rendezünk versenyeket. Ahhoz azonban, hogy ez sikeres megmérettetés legyen, egész éves munka szükséges – magyarázza Kokas Katalin. – Támogatni kell a tanárokat és a diákokat a felkészülésben, ezért is járjuk az utóbbi három évben az országot, s kétszázharminc mesterkurzust adunk országszerte, több ezer gyereket és pedagógust érve el. Negyven művész utazik velünk, akik segítenek a fiatalok inspirálásában. Ez teljesen egyedülálló vállalás, de kulcsfontosságúnak tartjuk. A mi hivatásunkban ugyanis minden eldől tizenöt-tizenhat éves korra, és minden az alapfokú oktatáson múlik. Mi pedig NB I-es válogatottal járjuk az országot, a legmagasabb színvonalú oktatást visszük el a legkisebb településekre is. Sporthasonlattal élve olyan ez, mintha Szoboszlai Dominik háromszor két héten át járná az országot,
s edzést tartana a legkisebb falvakban is a gyerekeknek…
Nagyon örülnénk, ha mindehhez több pénzünk lenne, ha a fesztiválra még jobban fel tudnánk hívni a figyelmet. Szeretnénk a sorozatunkat kiszámíthatóbbá, rendszeresebbé tenni, ezért dolgozunk. A versenyek pedig azt mutatják, van is eredménye. Országjárásunk során a gyerekek látják, más is gyakorol naponta több órát, nincsenek ezzel egyedül, s megtalálhatják a saját közösségüket.
S hogy jó a metódusunk, azt talán a nagyobbik fiunk, Gazsi példája is mutatja, akinek most, tizenhat évesen sikerült bekerülnie a felnőtt muzsikusoknak rendezett hannoveri Joachim József Nemzetközi Hegedűverseny huszonnégy legjobb versenyzője közé, s szeptemberben, az első élő fordulóban mutathatja meg tudását. Ő is igyekezett hozzá hasonló fiatalokra találni, így lelt rá a londoni Menuhin-iskolára. Jó volna, ha nálunk is születne ilyen intézmény, a magyar hegedűshagyományok megérdemelnék. Az oktatás terén sok fontos tervünk van, így szívügyünk az őrségi portánk is, ahol a napokban a település csodálatos vendégszeretetével támogatva tartunk mesterkurzust a diákjainknak.”
Nyitókép: Kokas Katalin és Kelemen Barnabás
Fotók: Csibi Szilvia/Fesztivál Akadémia Budapest
