Legyen az a Taxisofőr, a Holtak útja vagy az Éjjeliőr a hullaházban – világosan látszik, hogy ők egy más világban élnek, amely más törvények alapján működik. Örökké kialvatlannak tűnnek, és a nagyvárosi éjszaka sajátosságai miatt lassan, de biztosan égnek ki. Ezekhez csatlakozik most Elie Wajeman új filmjének főhőse, Mickaël Kourtchine is, aki éjszakai ügyeletes orvosként rója Párizs utcáit. Ő az Orvos a sötétben című film főhőse, bár pontosabb lennék, ha úgy fogalmaznék: antihőse. Az éjszakai ügyeletes orvos felénk ismeretlen fogalom, de ezek szerint a francia egészségügyben létezik ez a szakma. Őket akkor hívják házhoz, amikor orvosra van szükség az éjszaka folyamán, de a helyzet nem olyan súlyos, hogy mentőautót küldjenek a helyszínre teljes személyzettel. Ők átlagos személygépkocsival járják be fáradhatatlanul a címeket, amiket a központ megad nekik. Mickaël nem rossz ember, sőt azt mondhatjuk, hogy hatalmas szíve van. Sajnos pont a nagy szíve az, ami folyton bajba keveri. A férfi ugyanis Párizs drogosainak egyik kedvenc orvosa, aki rendszeresen receptet ad nekik egy Subutex nevű szerre, amely csökkenti az elvonási tüneteiket és a betegek kábítószer-szükségletét. A drogosok kézről kézre adják a telefonszámát, és végül már annyi Subutex-recept kezd fűződni a nevéhez, hogy a tevékenysége a hatóságok számára is gyanús lesz. Emellett a férfi hatalmas szíve az unokatestvérén, a patikus Dimitrin is megesik, aki fűnek-fának pénzzel tartozik az éjszakában, és a tartozásait azzal próbálja rendezni, hogy a Mickaël által felírt recepteket pénzért értékesíti alvilági alakoknak. Az orvos magánélete sincs rendben. Felesége, egyben két kislányának édesanyja azzal szembesíti, hogy soha nincs velük otthon, és választás elé állítja Mickaëlt: csak akkor jöjjön reggel haza, ha komolyan gondolja, hogy a családjával akar lenni, és hajlandó változtatni az jelenlegi életmódján. Bónuszként pedig még szeretője is van a dokinak, aki ráadásul pont a problémás unokatesója barátnője.

Az Orvos a sötétben sztorija egyetlen éjszaka eseményeire fókuszál, egy olyan pokoli éjszakáéba, amikor minden, ami elromolhat, el is romlik. Mickaël az a fajta antihős, aki saját magát rángatja a gallérjánál fogva a pokolba, mi pedig az elejétől fogva látjuk, hogy ennek nem lehet jó vége. Atmoszférateremtésből jelesre vizsgázik Elie Wajeman rendező, a filmben bemutatott éjszakai Párizs lüktet és él, a főhős pedig egyik helyszínről a másikra járva száll alá a személyes poklába. Járunk magánlakásokban, gyorsétteremben, vendéglőben, éjszakai luxus szórakozóhelyen, csicsás házibulin, még az éjszakai ügyeletet ellátó orvosok lakókocsijaiban is, de legfőképp az utcákat járjuk be Mickaëllel, akinek gyakorlatilag az autója az otthona, és aki egyetlen percig sem képes nyugton maradni. Ugyan láthatóan törekszik arra, hogy helyrehozza az elrontott dolgokat, de mivel minden döntését a szívével hozza meg, nem pedig az eszével, egyre mélyebbre kerül. A rendező egyik legmerészebb döntése, hogy Mickaël szerepére a leginkább komikusként ismert Vincent Macaigne-t kérte fel, akinek a neurotikus, puhány férfiak eljátszása a specialitása. A film kedvéért Macaigne teljesen átalakult, alig ismerünk rá – persze mindig öröm látni, amikor egy színész képes kitörni a skatulyájából és a komfortzónájából. A film mellett szól, hogy Elie Wajeman nem beszél mellé, kompakt 82 percet kapunk, üresjáratok nélkül. Száguldunk a semmibe Mickaël oldalán, és talán pont az jelenti a bajt, hogy ez már az első húsz perc után nyilvánvalóvá válik. A férfi önsorsrontását hamar kiismerjük, és különösen átlátszó, hogy pár percenként elhangzik: abba fogja hagyni, kilép majd a mókuskerékből és meg fog javulni, miközben bárki, aki látott az élete során száznál több filmet, biztosan tudja, hogy ez nem sikerülhet neki. Titkon végig reménykedtem abban, hogy Wajeman trükközik, félrevezet, és a film vége talán mégsem lesz annyira modoros és kiszámítható, de csalódnom kellett: az Orvos a sötétben annyira előreláthatóan mozog, mint a sínen közlekedő vonat: végig tartja az irányt, kitérők nélkül. Biztos lesznek olyan nézők, akiknek ez inkább pozitívumot jelent majd, de bennem sajnos hiányérzetet hagyott. A rendező ugyanis egy nagyon is valóságszagú éjszakai Párizst mutat be, ráadásul meg tudja tölteni jó színészek által játszott hihető szereplőkkel, és ha már az alapokat ilyen ügyesen lerakta, jó lett volna, ha el tud kicsit vonatkoztatni a hasonló műfajban mozgó filmek legnagyobb kliséitől. Vincent Macaigne alakításában Mickaël egy olyan karakter, aki végig képes fenntartani a néző érdeklődését, sőt több esetben a vállalhatatlan tettei ellenére még a szimpátiánkat sem veszíti el teljesen. Ez a fickó egy ennél jobb filmet érdemelt volna.

Az Orvos a sötétben az HBO GO/HBO Max kínálatában látható Magyarországon.