Ahogy az ilyenkor sokszor lenni szokott, Hollywood is felfigyelt a szárnyait bontogató európai direktorra, és azonnal megbízták egy nagy költségvetésű látványfilm rendezésével. Ez lett a Boszorkányvadászok – és nem a kedves olvasóban van a hiba, ha ez a cím nem csal elő emlékeket: a Jeremy Renner és Gemma Arterton főszereplésével készült akciófantasy a bemutatása évének egyik méretes buktája lett. Emberünk ezután még leforgatott angol nyelven egy kis költségvetésű, jövőben játszódó akciófilmet, a Hét nővért, és mivel az sem lett átütő siker, Tommy Wirkola azt tette, amit sok rendező megtett már előtte: hazatért, hogy a hazájában forgathasson, ahol nem kell megfelelnie a stúdiórendszer elvárásainak, és ahol a saját hangján tud mesélni kényszerű kompromisszumok tömkelege nélkül. Wirkola számára nyilván kapóra jött, hogy időközben a skandináv országok váltak a Netflix egyik legaktívabb európai gyártóközpontjává: az ottani filmesek lassan már arra panaszkodnak, hogy egyszerűen túl sok a munka, és egyre nehezebb összeszedni egy-egy jó stábot a készülő produkciókhoz. Szerencsére Tommy Wirkola nem a Náci zombik harmadik részével rukkolt elő, hanem hozzá képest valami egészen újjal: egy párkapcsolati fekete komédiával. Persze attól nem kell félni, hogy a rendezőre mostanáig jellemző extrém erőszak eltűnt volna a képből: megtalálta a módját, hogy ezt még egy széteső házasságról szóló sztoriban is előtérbe helyezze.

A történet főhőse Lisa és Lars, a filmszakmában dolgozó házaspár. A nagy tehetségnek induló Lars mára lecsúszott, szappanoperák rendezéséből tartja fenn magát, miközben a szerencsejáték-függősége miatt az adósságai az egekbe nőttek. Lisa színésznőként sosem tudott igazán befutni, és az emberek leginkább reklámfilmek szereplőjeként szoktak ráismerni. Ők ketten közös hétvégi kiruccanásra készülnek a férfi apjának vidéki nyaralójába, de az első közös jelenetükből kiderül, hogy már nem nagyon kedvelik egymást, a szerelem lángja rég kihunyt köztük. Az pedig nem sokkal később derül ki, hogy egyenesen gyűlölik egymást, és mindketten azzal a szándékkal érkeztek a hétvégi kirándulásra, hogy eltegyék láb alól a másikat, majd az egészet balesetnek álcázva felvegyék a busás életbiztosítási pénzt. Amikor elkezdik ölni egymást, mi nézőként azon kezdünk gondolkodni, vajon hogyan fog ez kitartani 113 percen át? A válasz nem sokkal később megérkezik három börtöntöltelék formájában, akik nemrég lógtak meg a rácsok mögül, és éppen Larsék erdei nyaralójában húzták meg magukat a rendőrök elől, amikor pedig a pár megérkezett, elbújtak a padláson. Lisa és Lars egymás elleni harca egy pillanat alatt fordul át élet-halál küzdelembe a három fegyenccel szemben, és az egymást gyűlölő házaspárnak újra szövetségre kell lépnie, hogy esélyük legyen túlélni a hétvégét. Ez így leírva talán komolyan hangzik, de a film egyáltalán nem komolykodja el: Tommy Wirkola maximumra tekeri az erőszakot, szakadnak a kezek, fűnyíróval támadnak emberekre, sőt valakinek még a golyóit is szétlövik egy sörétes puskával, közvetlen közelről. Viszont mivel maguk a karakterek és az erőszak ábrázolása is rajzfilmszerű, kissé olyan a hatás, mintha azt néznénk, ahogy a Kengyelfutó gyalogkakukk folyton elintézi az őt üldöző lúzer farkast. Meghökkenünk a látottakon, de nem rémülünk meg, inkább elkezdünk nevetni rajta. A rendező a szögegyszerű cselekménybe szerencsére néhány fordulatot is beépít, a mese szövetét flashbackekkel igyekszik érdekesebbé tenni, és mindez szerencsére jól működik: a faék egyszerűségű történet nem fullad ki egyszer sem, nincsenek üresjáratok, és sokat segít a helyzeten, hogy olyan elsőrangú skandináv színészek játsszák a főszerepeket, mint Aksel Hennie (Max Manus) és Noomi Rapace (A tetovált lány). Azonban Az utazás korántsem hibátlan film. Egy-egy jelenet erejéig Tommy Wirkola elveti a sulykot, és amikor az erőszak egy kicsit túlságosan valóságossá és kegyetlenné válik, akkor a film is megbotlik. Ez különösen a játékidő közepe táján válik problémássá, azonban a rendező még időben kapcsol, és viszonylag gyorsan visszatalál ahhoz a túltolt rajzfilmerőszakhoz, ami Az utazást annyira pörgőssé és szórakoztatóvá teszi. Nem egy kifinomult film, de a maga nyers módján mégis működik.

Az utazás a Netflix kínálatában látható.