A cím azonban ez esetben nem egy kísértetes horrorra utal, hanem egy férfira, aki nemrég veszítette el halálos autóbalesetet szenvedett feleségét, és minden vágya az, hogy újra beszélhessen vele. Ennek pedig egyszerű, ám nagyon kellemetlen oka van: ideálisnak gondolt házasságáról ugyanis utólag kiderül, hogy mégsem volt olyan eszményi, mivel minden jel arra mutat, hogy a felesége az utolsó időszakban megcsalta őt valakivel. Mivel hősünk, Ingimundur exrendőr, az értesülés hatására azonnal beindul a vadászösztöne, s mindent megtesz azért, hogy előkerítse a rejtélyes férfit, aki érzése szerint megakadályozza abban, hogy rendesen megélje a gyászát.

Hlynur Pálmason rendező második nagyjátékfilmje a tartalomleírás alapján könnyen kriminek tűnhet, csakhogy ez annál azért trükkösebb mozi: kétségtelenül használ ilyen elemeket, ám a nyomozás csak egy a színesítő eszközök közül, de nem maga a film. A legfehérebb nap ugyanis karakterdráma egy idős férfival a középpontjában, aki hirtelen mindent elveszít, ami addig értelmet adott az életének, és aki ahelyett, hogy a megoldást önmagában keresné, dühében vagdalkozni kezd, felelőst próbál találni a szenvedéseiért, mert úgy gondolja, ha ez sikerül, az enyhítheti a fájdalmát.

Az izlandi filmművészet nagyjából húsz évvel ezelőtt tette fel magát a filmvilág térképére, elsősorban Baltasar Kormákur munkáinak köszönhetően, aki később hollywoodi karriert is befutott. Az izlandi filmipar az utóbbi évtizedben nemcsak kiszolgálta a szigeten forgató és annak egzotikumát örömmel használó hollywoodi stábokat, hanem közben lassan saját lábára állt, és elérte, hogy ne csak Kormákur révén jusson a világ filmkedvelőinek eszébe. Még azt is elérték, hogy a Kosokkal hatalmas nemzetközi sikert arassanak – a filmből angol nyelvű remake is készült. Ez egyáltalán nem lebecsülendő teljesítmény egy nagyjából félmillió lakosú országtól, ahol, némi túlzással, mindenki ismerhet mindenkit. Alkotóik általában sötét, fekete komédiákban vagy krimikben utaztak, de mára már lett annyira színes a felhozatal, hogy az ország filmművészete ne legyen ennyire könnyen beskatulyázható.

Ída Mekkín Hlynsdóttir és Ingvar Sigurdsson
 
Ennek egyik legszebb példája A legfehérebb nap, amelynek már az elejéről ordít, hogy rendezője a képzőművészet felől érkezett a filmhez. Nagytotálban láthatjuk a kissé kihalt, jellegzetes izlandi tájon egy tengerpartra épülő ház különféle fázisait egy epikus, hosszan tartó montázsjelenetben, amely gyönyörűen mossa össze a természet és az évszakok változását az emberi építménnyel. Ez a harmónia egyfajta szimbóluma is a főhős Ingimundur lelkivilágának, aki látszólag egész életét hasonló harmóniában élte. Szerető férj volt, apa, nagyapa és rendőr. A felesége azonban egy tragikus balesetben életét vesztette, ő pedig majdhogynem ezzel egy időben elérte a nyugdíjkorhatárt, így egyszerre veszítette el a szerelmét és a munkáját. A harmónia felborult. Az életében megjelenő ürességet két módon próbálja legyűrni: egyrészt rengeteg időt tölt kilencéves, tündéri lányunokájával (a film legintimebb jelenetei ezek, a kicsi és a nagy színész – Ingvar Sigurdsson és Ída Mekkín Hlynsdóttir – ragyogóan kiegészítik egymást), másrészt segít a lánya családjának a tengerparti ház felépítésében. Csakhogy tudja: a ház előbb-utóbb megépül, és azután neki még ennyi sem marad. A legfehérebb nap megmutatja, hogy a nyugdíj nem mindenkinek ajándék, sőt van, akinek büntetés. Ingimundur tetterős, hatvan fölött is erős fizikumú, gyors észjárású férfi, akit a nyugdíjkorhatár elérése kegyetlenül kitaszít a munkájából, pedig ő visszavágyna: a filmben többször láthatjuk, hogy rendszeresen visszajár a rendőrőrsre, csak hogy találkozhasson egykori kollégáival. A rendező kritikával illeti a régimódi férfiasságot: Ingimundur egész életében a kemény családfő, a tekintélyt parancsoló rendőr szerepében tetszelgett, és ebbe a képbe nem fért bele, hogy kimutassa az érzelmeit. Pedig most, amikor minden széthullni látszik körülötte, igazán szüksége lenne rá, hogy beszélni tudjon az érzéseiről, mert e nélkül csak gyűlnek benne az indulatok, és mindenki látja, hogy előbb-utóbb ki fognak robbanni. A legfehérebb nap ennek a kirobbanásnak a története, ami bár drámai és sötét, az alkotók mégsem viszik el a legtragikusabb irányba: az életigenlés és az északi humor a film több pontján is átsegíti őket, így a sok sötét, drámai jelenet ellenére a film mégsem lesz túlságosan megterhelő néznivaló. A szeretet és emberség pillanatai (a mesemondás-jelenet egyszerűen fenomenális) ellensúlyozzák a gyász és a bosszú céltalan tombolását, és végeredményben ez az egyensúly teremti meg az emlékezetes filmélményt.

A legfehérebb nap Magyarországon az HBO GO kínálatában látható.