Róna Viktor (1936–1994) a magyar tánctörténet rendkívüli egyénisége, a világhírű hazai előadóművészek maroknyi közösségének egyik legizgalmasabb, legszínesebb alakja volt. Életéről, roppant önfegyelemmel épített pályájáról korábban nem született kiállítás, személyét, munkásságát összegző igényű kiadvány nem tárgyalta, s részletes életrajzát sem írta meg senki a halála óta eltelt bő negyedszázad során. Erre vállalkozott tavaly a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, amikor megrendezte a Herceg a vasfüggöny mögül című kiállítást, amely a járvány miatt alighogy megnyílt, már be is zárt. Most, a múzeumok újra nyitásával látható a Bajor Gizi Színészmúzeum négy földszinti kiállítótermében a művész élettörténetét, rendkívüli sorsát, pályaképének legfontosabb periódusait bemutató tárlat, amely megismertet a pesti kispolgári miliőből származó balettművész gyermekkorával, tanulmányaival, lényeges szerepeivel, nemzetközi pályafutásával, mindezt tág kontextusban értelmezve a maga korában, felvillantva fontos összefüggéseket, fordulatos történeteket. A gazdag fénykép- és dokumentumválogatás teljes képet ad Róna Viktorról, az emberről és a művészről.
A tárlat alkalmából jelent meg Halász Tamásnak, aki egyben a kiállítás kurátora, Róna Viktor alakját megörökítő, művészi fotókkal gazdagon illusztrált könyve.
A látványos és komoly szellemi teljesítményt mutató kötet gerincét a művész életrajza adja, amelyet apró részletekből állított össze Halász Tamás. Ezt idézetek, interjúk, korabeli dokumentumok, fényképek sora, valamint Gara Márk tánctörténész esszéje egészíti ki. A kötet felelős szerkesztője Bánóczy Varga Andrea, tipográfiája, akárcsak a kiállítás vizuális tervezése Czeizel Balázs munkája.
A csodálatos mandarin, 1963 Fotó: Keleti Éva (OSZMI)
Róna Viktor nevére, alakjára az ötven év fölöttiek még ma is jól emlékeznek, pályája csúcsán alig múlt el hónap, hogy ne mosolygott volna újságcímlapon, művészi, de csakis művészi életének jelentős pillanatairól a széles közvélemény rendszeresen értesült – egy olyan korban, amikor egy művész azzal kerülhetett csak a közfigyelem középpontjába, hogy kiválót alkotott.
A balettművész, már nagybetegen, úgy határozott, halála után pályafutása dokumentumai az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívumába, Európa egyik legnagyobb és legfontosabb tánctörténeti gyűjteményébe kerüljenek. Az archívum munkatársai a balett-táncos életében még csak éppen elkezdhették az adomány közös áttekintését. Aztán a közelmúltban egy rendkívüli találkozás nyomán – a család jóvoltából – a Táncarchívumhoz került a Róna-hagyaték további, eddig lappangó része is.
Rudolf Nurejev, Margot Fonteyn, Anton Dolin, Janine Charrat, Maurice Béjart, Alicia Alonso – csak néhány név a nemzetközi táncnagyságok közül, akikkel Róna Viktor együtt dolgozott, akiknek személyes emlékeit őrzi hagyatéka. A névsor nem akármilyen nevekkel folytatódik, ha eltávolodunk a művészeti ág szakmai berkeitől: John Fitzgerald Kennedy, Reza Pahlavi, Ho Si-Minh, Pablo Picasso, II. Erzsébet, Yehudi Menuhin vagy a magyarok közül Karády Katalin, Latabár Kálmán, Honthy Hanna, Juan Gyenes, Salamon Béla, Csortos Gyula – a gyerek vagy a felnőtt Róna Viktor lelkes, elismerő nézői voltak mindahányan. Felnőttkora művészbarátai közt olyan kiemelkedő nevekkel találkozhatunk, mint Keleti Éva, Kovács Margit, Féner Tamás, Psota Irén, Mezey Béla vagy Horváth Ádám. Táncművész alkotótársai, partnerei, növendékei sorában pedig csak tallózni lehet: Orosz Adél, Rácz Boriska, Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa, Ugray Klotild, Szarvas Janina, Pártay Lilla, Szumrák Vera, Kékesi Mária, Keveházi Gábor, Forgách József, Seregi László, Szakály György, Harangozó Gyula, Lőrinc György…
A Kötelék című filmben, 1967 Fotó: Domonkos Sándor (OSZMI)
A kiállítás és a könyv anyaga alapvetően a Róna Viktor-hagyatékra támaszkodik, csaknem a teljes dokumentumgyűjtemény a művész tulajdonában volt. S ez azért is érdekes, mert pontosan érzékelteti gondolkodását, megmutatva, mit tartott érdemesnek megőrizni saját sorsáról.
