A Diák Oscar-díjra jelölt Szép alak és a Szarajevóban díjazott Utolsó hívás című rövidfilm után a Nemzeti Filmintézet fiatal tehetségeket támogató Inkubátor Programjában született meg Kis Hajni nagyjátékfilmje, a Külön falka, amely Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, s azóta számos nemzetközi és hazai filmmustrát megjárt.
A Külön falka szokatlanul érett hangneme megérinti, megszólítja a nézőt. A kritika is jól fogadta. Milyen érzés első filmmel ilyen sikert aratni?
Nagyon intenzív időszak volt, ezért most szükségem van arra, hogy feldolgozzam azt, ami a világpremier után következett. Elképesztően jó érzés ez a sok pozitív kritika és visszajelzés, egyensúlyba hozza a sok fáradságot, ugyanakkor érzem, hogy szükségem van a távolságra. A végtelenségig érezheti azt az ember, hogy tehetne még valamit a filmért, nagyon nehéz meghúzni a határt.
Ugorjunk vissza az időben, és beszéljünk a forgatókönyvről. Niki és Tibor kapcsolatának története klasszikus dramaturgiát követ, a jól végigvitt cselekményszálnak is része van abban, hogy megszületik a nézőben a film. Ez mennyire volt tudatos alkotói döntés?
Teljesen tudatos volt. Szántó Fannival sokat beszélgettünk a gyerekkoromról, és már amikor pitcheltem – forgatókönyvírói szakzsargonban így mondjuk a filmterv lényegre törő előadását a zsűri előtt – a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjában, ez fontos alapkő volt. Nem igazán hiszek abban, hogy csak az a jó út, ha mindent pontosan veszünk át a valóságból. Sok minden, ami az életben hiteles, az a filmen mesterkélt. Ami meg a filmben működik, az az életben sok.
Régóta megfogalmazódott önben ennek a filmnek az ötlete?
Nehéz szülés és viszonylag hosszú folyamat volt, mire ez az egész összeállt. Voltak pillanatok, amikor könnyen megéreztük az utat, máskor igencsak elakadtunk. Az Inkubátor Program állandó határidőket is szabott, ezért nem húzódhatott el a forgatás.
A Külön falkában is megjelenik az a fajta szociális érzékenység, amely már a kisfilmjeit is jellemezte. A Szép alak főszereplője a reménytelenül szerelmes takarítónő, az Utolsó hívásé a külföldön élő gyermekei miatt angolul tanuló, magányos anya – az ő történetüket követjük végig. A Külön falka szereplői még inkább antihősök, hiszen a filmben egy börtönviselt apának és félárva lányának viszonya kerül a középpontba. Mi az, ami ezekben a perifériára szorult karakterekben érdekli?
Nehéz megfogni. Ösztönösen érdekelnek ezek a karakterek, valójában még én is keresem a választ erre a kérdésre. Ez már-már objektív filmelemző szemszög, bennem azonban nem így működik, számomra a világ legtermészetesebb dolga, hogy feléjük fordulok. Most egyelőre ilyen sorsok érdekelnek, és úgy érzem, hogy fontos róluk beszélni. Valóban sok közös van ezekben a karakterekben – sokszor zavarba ejtőek, otthontalanok, a társadalmi elvárásoknál fontosabb számukra, hogy hűek maradhassanak önmagukhoz. A filmnek egy pontján Niki és Tibor ezt eléri – ők sok szempontból könnyebben tudnak idáig eljutni, mint az, akinek sok érem van a jól vasalt zakójára tűzve.
Dietz Gusztáv és Horváth Zorka játssza Tibor, illetve Niki szerepét. Mindketten fotogének, mindketten amatőrők, könnyen megtalálta őket?
Egyáltalán nem. Egy éve ment a casting, és még nem találtam olyat, akiben biztos lettem volna. Zorka az utolsó utáni pillanatban esett be, és korántsem volt egyértelmű, hogy őt akarom, Gusztávnál még kevésbé. Láttam bennük a lehetőséget, ugyanakkor tisztában voltam azzal is, hogy ebben döntésben ott van a bukás veszélye is. Apró dolgokon múlik, hogy egy film működik-e vagy sem. Rengeteg pont van, ahol félre lehet csúszni. Csodálatos volt Dietz Gusztávval együtt dolgozni, de néha az is eszembe jut, hogy amiért most pozitív visszajelzéseket kapunk, az akár az ellenkezőjébe is átfordulhatott volna. Volt rizikó abban, hogy színészi tapasztalattal nem rendelkező emberekkel dolgozom, ugyanakkor a biztonságos játék mást vett volna el a végeredményből. A közös castingon voltak nagyon jó pillanataik, azért kezdtem hinni bennünk. Biztos azonban csak a forgatáson lettem.
Talán nem túlzás azt állítani, a filmjeinek egyik védjegye, hogy kevésbé ismert színészekkel, amatőrökkel dolgozik. Milyen feladat amatőröket instruálni, egyáltalán van különbség e tekintetben színész és amatőr között?
Én egyszerűen csak embereket keresek egy szerepre, színészt, amatőrt vegyesen. A Last callnál Zsurzs Kati személyében egyértelműen színészt találtam a főszerepre. A Külön falkában nem tudtam a szerepekre megfelelő színészt találni. Minden emberhez máshogy kell szólni, és azt kell meglátni, neki mire van szüksége ahhoz, hogy önazonos legyen, hogy a lehető legjobban megjelenítse azokat az érzéseket, energiákat, amelyekre a rendezőnek szüksége van. Én csak próbálok a lehető legtermészetesebben viselkedni velük, és nagyon átlátom, hogy mit szeretnék. De ez önmagában biztosan nem elég.
A történetre visszatérve, fontos vizuális eleme a filmnek a panellel körülvett udvar közepén álló fa. Több kulcsjelenet épült köré, Tibor ott beszél először a közös múltról a lányával, és a film vége is ezen a tisztásszerű mezőn játszódik. Mit jelentett ez a fa? A gyökereket, a kötődést szimbolizálja?
Több fa, pontosan három áll a panelek közti mezőn – két délceg, egészséges és egy kivágott. Ezt a harmadik fát csak a film végén, az utolsó nagytotálban láthatjuk meg felülről, ahogy tágul a kép. Ez a szűk családot és tagjait jelképezi. Nagyon boldog voltam, mikor Nyoszoli Ákos operatőrrel megtaláltuk ezt a helyszínt. Az egész filmet végigkíséri a fa motívuma, az angol címben (Wild Roots, azaz vad gyökérzet) benne is van. A kislány is a saját gyökérzetét fejti vissza. Szeretné megérteni a mélyebb összefüggéseket, vajon mi miért történt. És így az apa is kénytelen újra ránézni saját gyökereire.
A Külön falka látványvilágát poros külvárosiasság lengi be, minden távolibbnak tűnik, a 2000-es éveket idézi. Volt ebben szándékosság?
Azért van a filmben ilyen hangulat, mert Magyarországnak még ma is ilyen hangulata van. Nem egy iskola néz ki úgy, mint az, amelyikben forgattunk. Persze kerestünk világokat meg hangulatokat, de elsősorban ennek a külvárosi közegnek a valóságát akartuk tükrözni, hitelességre törekedtünk.
A beszélgetésünk idején Berlinben van, dolgozik?
Az év elején írtam egy filmtervet, amelyet beválogattak a Nipkow Programba. Ennek a berlini filmes ösztöndíjnak keretében, kozulens segítségével fejleszthetem az új tervemet, workshopokon veszek részt. Egyelőre regenerálódom, akklimatizálódom, próbálom felvenni a fonalat önmagammal. Ahhoz, hogy valami újba tudjak kezdeni, előbb le kell tennem a régit.
Borítókép: Kis Hajni rendező a két főszereplővel, Horváth Zorkával és Dietz Gusztávval. Fotó: Konda Brigitta
