Sok filmsztár életében eljön az a pont, amikor úgy dönt, megpróbálkozik a rendezéssel. Végül is annyi éven, évtizeden át nézhette testközelből, ahogy a szakma nagyjai dolgoznak: jó eséllyel ellesett közben néhány trükköt. Az Oscar-díjas Kate Winslet ötvenéves korában érezte úgy, hogy eljött az ő ideje. És máris nagy fába vágta a fejszéjét: mindenféle kisfilmes-, reklámfilmes- vagy videoklipes tapasztalat nélkül nagyjátékfilm rendezésébe fogott. Mások ilyenkor igyekeznek a lehető legtapasztaltabb szakemberekkel körbevenni magukat, csakhogy Winslet ehhez is másképp állt: a Netflixen bemutatkozó Búcsú June-tól forgatókönyvét Joe Anders írta. Márpedig Joe Anders mindössze huszonkét éves, és történetesen Kate Winslet fia, aki Sam Mendes (Amerikai szépség, Skyfall…) rendezővel kötött házasságából született. E családi kapcsolat nem bulvárértéke miatt érdekes, inkább csak azért, mert ez is alátámasztja, hogy Kate Winslet számára ez a film familiáris projekt volt, emlékezés 2017-ben elhunyt édesanyjára, fia nagyanyjára.
Hálás dolog lehet Kate Winsletnek lenni, hiszen egy elsőfilmes rendező bemutatkozásához ritkán csatlakozik annyi komoly művész, mint hozzá.
Elsősorban saját maga, Kate Winslet: feltételezem, hogy a rendező Winsletnek nem esett nehezére a színész Winsletet megnyerni a forgatáshoz. Munkáját olyan brit színészóriások segítették, mint a címszerepet játszó Helen Mirren, valamint Andrea Riseborough, Timothy Spall és Toni Collette. Mondják, hogy a jó casting fél siker, és ez igaz is: a fenti névsor teszi az egyébként sok szempontból félresikerült alkotást élvezhető filmélménnyé. Jóvá azért nem, ilyen messzire nem merészkednék. Ugyanis hiába rendkívül személyes film a Búcsú June-tól, amit a rendező saját búcsúja ihletett haldokló édesanyjától, ha neki és forgatókönyvíró fiának erről csak a legelhasználtabb közhelyek és a leggiccsesebb jelenetek jutottak eszébe. Ez az a film, amelyben a kórházi osztály jólelkű ápolóját Angyalnak hívják, és amelyben minden pillanatot éppen annyira kell alázenélni, hogy a néző az adott jelenetet nézve legalább sejtse, a rendező szerint mit kellene éreznie.
Jelenet a filmből: Helen Mirren és Kate Winslet
Képforrás:l Netflix
Nem kezdődik rosszul a Búcsú June-tól, de ahogy haladnak előre az események a majd kétórás játékidőben, úgy válik egyre kínosabban túlságosan érzelgőssé. A történet kezdetén az idős June rosszul lesz, és összeesik odahaza a konyhában, majd mentők kórházba viszik. A fia összehívja a családot: hamarosan June ágya mellett strázsál a férje és a fia mellett három nagylánya, illetve az unokák tömkelege is. Kiderül: a rákkal folytatott többéves küzdelme a végéhez közeleg. Az orvosok szerint nem éri meg a karácsonyt, pedig már csak két hét van hátra. A film egyik legfontosabb – és tényleg szép – üzenete, hogy nem mindenkinek adatik meg elbúcsúzni attól, akit szeret, éljünk vele, ha lehetséges, mert ez a legfontosabb.
A nagyrészt egyetlen kórházi szobában játszódó cselekmény egy darabig egész hitelesen mutatja be azokat az érzelmi lépcsőfokokat, melyek a halál elfogadásáig vezetnek, hogy aztán a rendező és forgatókönyvírója a végére túlságosan elérzékenyüljön, és teret engedjen a mértéktelen sziruposságnak, a jó indulást a végére szinte kínossá téve.
Mértéktartásnak itt már nyoma sincs, minden konfliktust túlbeszélnek és feloldanak, minden ellentét szertefoszlik a hatásvadászatban, a szépelgés pedig a legrosszabb hollywoodi filmeket idézi,
pedig a Búcsú June-tól ízig-vérig angol alkotás. Nem nézhetetlen munka Kate Winslet rendezői bemutatkozása, még csak nem is dilettáns, egyszerűen csak az hiányzik belőle, ami színészként az egyik erőssége: a jó ízlés.
A Búcsú June-tól a Netflix kínálatában látható
Nyitókép: Kate Winslet és Toni Collette
Képforrás: Netflix
