Ha egy látványos moziplakát híres producerek közreműködésével reklámoz egy filmet, az nem sokat jelent, lévén a film stílusára – néhány kivételtől eltekintve – sokkal nagyobb hatással van a rendező vagy épp a forgatókönyvíró személye, mint a produceré. A balkezes lány plakátja nagyban hirdeti, hogy a Floridai álom producerei készítették, ám ezúttal kivételesen ezt ne intézzük el egy kézlegyintéssel.
A film ugyanis témájában, hangulatában, főhőse személyében hasonlít a híres Sean Baker-mozihoz.
Ráadásul az Anoráért Oscar-díjjal jutalmazott rendező is a közreműködők között van: íróként és vágóként segítette egykori producere, Shih-Ching Tsou rendezői debütálását, keze nyoma is érződik a kész filmen. Csakhogy amíg Baker Amerika elnyomottjainak és kitaszítottjainak lenyűgöző krónikása, addig Shih-Ching Tsou egészen más közeget választott: A balkezes lány Tajvan fővárosában, Tajpejben játszódik, s ez már csak azért is különleges helyszín, mert európai nézőként az ottani világba csak ritkán kaphatunk betekintést. És a hihetetlenül pulzáló nagyvárost nem amerikai vagy európai szemmel láthatjuk, hanem egy ott élő csonka család tagjainak életén keresztül, akik a maguk szerény igényeivel próbálnak boldogulni a gigászi forgatagban, középpontjában a fényárban úszó éjszakai piaccal, ahol a kis I-Jing édesanyja tésztázó büfét nyit.
Anya (jobbra) és két lánya
Képforrás: Netflix
A távol-keleti ételek rajongóit különösen érdekelheti majd a film: A balkezes lányban sok helyi ételt főznek és esznek, de persze nem ez a legfőbb oka annak, hogy ezt a filmet látni kell. Shih-Ching Tsou látszólag hétköznapi jelenetek sorából építi fel drámáját.
Betekinthetünk a háromtagú család életébe,
ahol a kis I-Jing rengeteg lóg az éjszakai piacon az anyjával, akinek a szomszéd árus csapja a szelet, miközben a bolt főbérlője sem hagyja nyugodni, várja a bérleti díjat. És ott van még a kislány jóval idősebb, már nagykorú nővére, aki láthatóan nehezen viseli nála jóval fiatalabb húgát, a szűk lakást, ahol egy ágyban alszanak, s nem is nagyon találják a közös hangot. De fontos szereplők még I-Jing nagyszülei is: a nagyi amerikai csempészárukkal seftel, amiket maga szerez be Amerikában, a nagypapa meg az ultrakonzervatív gondolkodásával, ötleteivel traktálja az unokáját. Például azzal, hogy régen a balkezeseket romlott embereknek tartották, ezért I-Jingnek feltétlenül át kell váltania a jobb kezére, ha nem akarja, hogy a démoni keze irányítsa a sorsát.
Eleinte a filmet nézve könnyű azt gondolni, hogy az apró életképek nem állnak össze jól elmesélhető történetté, és A balkezes lányt inkább csak a hangulatáért, a megkapó természetességgel játszó szereplőiért és az életszerű dialógusaiért fogjuk szeretni, de ez tévedés.
A jelenetek sorából lassan, ám biztosan bontakozik ki egy családi dráma képe, s rengeteget mond el arról a kultúráról is, amelyben játszódik.
Egy kultúráról, amelyben a fiúgyermeket sokkal többre becsülik a leánygyermeknél, és ezt a szülők nemcsak hangoztatják, hanem az anyagi támogatások vagy az örökség szétosztásakor alapvetően figyelembe veszik. Ilyen világban kell boldogulnia a három nőből álló családnak. S A balkezes lány erőteljes jelenetek sorával mutatja be az áldatlan helyzet kihívásait. A Floridai álomhoz hasonlóan a gyermekszemszög itt is hangsúlyos: az ő ártatlan szűrőjére van szükségünk ahhoz, hogy a kibontakozó dráma tényleg szíven üsse a nézőt. A balkezes lány egyszerre térugrás a sokezer kilométer távolságra létező világba, tabló és intim családtörténet.
A balkezes lány a Netflix kínálatában látható.
Nyitókép: Jelenet A balkezes lány című filmből
Képforrás: Netflix
