Olvassa le a rendszerváltás dalairól szóló sorozatunk első részét, és a Hobo Blues Band ikonikus rendszerváltó lemezéről szóló elemzésünket is. A rockzene és a rendszerváltás kapcsolatát elemezte Fodor János kolozsvári történész is egy, a témában adott exkluzív interjújában.
A hazai rockműfaj előszeretettel hallatta a hangját a rendszerváltáskor, erőteljes választ adva a társadalmi-politikai-gazdasági változásokra. Érdekesség viszont, hogy egy sor nagy múltú keményrock-együttes, amelyek egyike-másika előszeretettel kritizálta a Kádár-rendszert, és emiatt nem volt jó kapcsolata az akkori hatalommal, éppen ezekben az években szüneteltette működését, vagy feloszlott, így kimaradtak e mozgalmas évekből. Ennek számos, rock- és médiatörténeti oka van, például nem egy esetben a zenészek közötti kapcsolatok megromlása is közrejátszott ebben. Így járt a P. Box, a P. Mobil, a Karthago, a Korál és a V’Moto-Rock. Nem ilyen okból, de az Omega is elhallgatott.
A felsorolt rockzenekarokkal ellentétben az Edda Művek éppen 1985-ben éledt újjá, és közéleti dalaikból sem volt hiány. Az 1988-as Változó idők című nagylemezük egyértelműen a társadalmi-politikai fordulatra hívja fel a figyelmet. A lemez nyitó-, egyben címadó dalának felütése agresszív: az emberek nem barátkoznak, magányosak, ez a változó időkhöz való alkalmazkodás, hiszen ki tudja, mit hoz a holnap. Felhívja a figyelmet arra is, hogy számítógéppel ellenőrzik a társadalmat a „jóllakott pöffeszkedők”, a szabadság pedig olyan messze van, hogy csak az álom képes felidézni. Az Ég a házunk leginkább a hazára értendő: fényt kívánnak az emberek „ennyi korom” és „ennyi duma után”. A kérdőjel,a „nem biztos semmi” életérzés általános 1988-ban, hiszen nem lehetetett tudni, mit hoz a közeljövő.
A Börtön című dalt valószínűleg az Edda raboknak adott koncertjei inspirálták. A szöveg szerint az énekes a fogva tartottak között van, és azt forszírozza, hogy akik eddig szabadlábon voltak – értsd: a kommunista vezetők –, azok kerüljenek hűvösre. Az Érdem rafinált módon teszi múlt időbe a Kádár-rendszert: a nincstelenség ma már nem érdem, ahogy azt a kommunisták álszent módon harsogták, és már az is elmúlt, hogy kevés köztünk az okos. A Megmondtam című nótában a zenekar felhívja a figyelmet a gazdasági válság jeleire: „a forint ettől nem lesz kemény”, „zavarosak a grafikonok”, „a kifejezések pontatlanok”. A zárószám, a Fohász a panelrengetegben felnövő fiatalokért szól, hogy ne csalódjanak a jövőjükben, nem úgy, mint szüleik, nagyszüleik, akik a pártállami rendszert szenvedték el.
A Szaga van! című 1989-es Edda-lemez borítójához valószínűleg az utolsó pártállami retorzió kötődik. Pataky Attila eleinte Még kér a nép címmel szerette volna megjelentetni a hanghordozót egy olyan lemezborítóval, amelyen egy konzervdobozból Kádár János feje látszott volna ki, miközben az énekes ott térdelt volna előtte. Miután a lemez kiadásával szinte egy időben elhunyt Kádár János, okafogyottá és kegyeletsértővé vált volna a lemezborító, így azt átalakították, és a lemez címét is átírták. A nyitószám, a Mi vagyunk a rock érthető az egész magyarságra, nemcsak a rockrajongókra, hogy a derekuk nem hajlik kellőképpen. Az átmeneti állapot miatt „a frász tör ki mindenkit, pedig mindent, mindent lehet”, miközben a hatalomátmentők új műsora lassan készül el, és hamis a dallama, ennek ellenére újra és újra nekifutnak – sikertelenül. A következő szám, a Tűzközelben fájdalmasan kiáltja oda a világnak, hogy „elégették belőlem mindazt, ami szép volt”, miközben mindenki fél valamitől vagy valakitől. A dal szerint az apák szenvedéseit a fiaik génjeikben hordozzák tovább, még akkor is, ha nekik már nem kell megélniük sok rosszat.
A Főnök voltál Kádár Jánosra utal, akinek lejárt az ideje, már nem ismernek rá, jelszavai elkoptak. Az indulatos „Tűnj el!” kifejezés nyomatékosítja a társadalmi felzúdulást és türelmetlenséget az ellen, aki egykoron kés volt – ez utalás 1956 eltiprására és általában véve az elnyomó rendszerre –, de mára már életlen. A címadó Szaga van! a felelősség áthárításáról, a becsületesség semmibe vételéről szól. A kisemberek keresik a tájékozódási pontokat, de becsapva érzik magukat, ezért van szaga a szabadságnak és a jövőképnek is. Az eredetileg címadó Térdre a nép előtt önmagáért beszél, a demokrácia alapvetését sulykolja. Érdekes módon az 1990-es Győzni fogunk! című Edda-lemez valamivel kevesebb politikai jellegű dalt tartalmaz. A címadó nóta mégis az optimista rendszerváltó dalokhoz sorolható, igaz, a múlt szomorúsága is megjelenik benne. A híd a nemzetépítés dilemmáit taglalja, a Ha felkel a Nap című dal már a jövő kérdéseiről szól, de itt is szerepel két sor, ami a bukott rendszerre utal: „Nem kell már megfigyelni / És nem figyelnek téged”. A Nyár van látszólag könnyed dal, de még ebben is feltűnik a múltra keserűsége: „Tőlem elloptak húsz évet”.
A Bikini együttes Ha volna még időm című 1988-as lemezén az Elegünk van az egészből című szám közvetlenül támadja a rendszert. Nagy Feró kiadja a jelszót: „valami kéne, valami új”, de azt is jelzi azt, hogy rögös lesz az út, mert valószínűleg mindent elölről kell kezdeni. A lemez zárószámában, a Ha volna még időm címűben 1956-os visszatekintés található: „Meneteltem súlyos lobogók alatt / Fekete zászló lett egy jelszó miatt”.
Az 1989-es Bikini lemez (Közeli helyeken) több szövege szól az aktuális helyzetről. Dévényi Ádám szövegíró nem Szovjetuniót, hanem Oroszországot említ, miközben a Szovjetunió csak 1991 legvégén omlott össze. Ráadásul a másik nagyhatalommal, az Egyesült Államokkal egy kalap alá veszi, mintegy kiegészítik egymást, mint férfi és nő, ami ekkoriban már kimondható volt, egy évvel korábban még tabutémának számított. A dal jóslata szerint a hidegháború végének közeledtével egymással is megegyezik a két szuperhatalom, amiből Magyarország nem jön ki jól, mert mint kis országot mindketten szorongatják. Az Itthon vagyok egyfajta hitvallás Magyarország mellett, míg a Bátyuska az orosz „elvtársaknak” szól, akiknek már nincsen hatalma a magyarok felett. Így fricskázzák az egykori helytartókat: „Én nem mondok rólad már semmi rosszat / Túl vagyok rajtad, ez lehet, hogy bosszant / Vége lett, megváltozott minden / Megváltozott a világ”. A negyven év azonban rezignálttá tette az embereket: „Már megszoktam mindent, mit gyűlölök benned”, de a fekete ég még lehet szivárványos.
A Repülök című számuk az immáron megénekelhető szabadságvágyról szól, de Moszkva és Berlin még nem ad engedélyt a leszállásra. A népdalos ihletésű Fúj a szél a kisember csalódottságát tükrözi, akit kisemmiztek a kommunisták. A Ne ébressz fel! már reménykedik, miszerint jó lesz itt megszületni, élni, és meghalni, miközben a Szabad élet azt fájlalja, hogy az erdélyi magyarok még mindig nem vívták ki a szabadságukat. Az Elfogynak szavaim is az utóbbi tematikát követi, és a költői képek a határon túli magyarokkal történő kapcsolattartás nehézségeire utalnak. A Bikini rendszerváltással foglalkozó vagy azt érintő hanghordozói közül a legnagyobb fajsúlyú a Temesvári vasárnap című koncertlemez, amelyen magyar együttes először zenélhetett a romániai forradalom után alig két hónappal az ottani magyaroknak. A Lyuk a zászló közepén című érdemel még említést, ami költői képpel festi le, hogyan tódul a tömegek a térre, ahol forradalom tör ki, miként ez Temesváron történt.
A rendszerváltással egyidős, 1990. február 23-án alakult Republic együttes léte és neve azt demonstrálta, hogy a változások visszafordíthatatlanok. Az ironizáló, pimasz hangvétel egy új zenekartól újdonságként hatott. Legemlékezetesebb a „Kicsi az ország, nagy a bánat” célzás, ami közérzet-jelentéssel ért fel.
A rendszerváltás időszakának legismertebb dala a Pa-dö-dő Bye, bye Szása című opusza. Ekkor már nyíltan lehetett arról beszélni, hogy a megszálló hadsereg tagjai loptak és keményen ittak. A szám végén a főhősnő is elárulja, akkor lesz igazán boldog, ha nem jön vissza Szása. E dalt egy ország énekelte. Zenestilisztikai értelemben vett pandanjával, ami szövegvilágában viszont rokon volt vele, az Aurora punkzenekar Viszlát, Iván című dalával inkább rockkoncerteken lehetett találkozni, ott viszont elsöprő sikerrel. Olyannyira, hogy ez lett a címe a szovjet katonákat búcsúztató 1991-es fesztiválnak.
/Indulókép: 1983. Magyarország, Miskolc Népkerti pálya, Jubileumi Rockfesztivál, Edda Művek. Fotó: Fortepan/Adományozó: Urbán Tamás/
