Az éppen két évtizede született Bartók Plusz Operafesztivál programsorozata idén is különlegességeket kínál, feltéve, ha megvalósul. A jelenlegi kilátások ugyanis nem túl kedvezőek. A dirigenssel a Bartók Plusz eddigi eredményeiről, a jövőre vonatkozó tervekről, valamint arról a misszióról is beszélgettünk, amelyet mindenképp tovább kíván vinni.

Az operafesztivál programját általában áprilisban jelentik be. Tavaly jubileumi sorozatra készültek, kitört azonban a koronavírus-járvány, s az már 2020 márciusában kiderült, a huszadik fesztiválra kért állami támogatás nem érkezik meg. Megvalósul azért valami a korábbi tervekből?
Az ünnepi év elmaradását különösen azért sajnálom, mert a fesztivál az online térben is kiválóan működött volna. Legalább öt művet, az operaíró-verseny legjobbjait mutathattuk volna be, még animációs forgatókönyvet is készítettem a darabokhoz. A költségvetés kis részéből megvalósult volna a missziónk, és az interneten sokak érdeklődését kelthettük volna fel. Ezek a darabok ugyanis több újdonságot tartalmaznak, mint egy online sugárzott, zongorás Traviata… De a tavalyi sorozatunk elmaradt, és nagy kérdés, idén mit tudunk kínálni, hiszen a forrásaink szűkösek, olyannyira, hogy az operafesztivál irodájának léte is csak júniusig biztosított. Jelenleg azon dolgozunk, hogy legyen jövőre is Bartók Plusz.

Nem új a helyzet, hiszen amikor egy évtizeddel ezelőtt visszatért a fesztivál élére, tizedére csökkent büdzséből kellett boldogulnia, majd ezt követően évről évre kérdéssé vált, mire jut pénz…
A korábbi esztendőkben komoly munkát jelentett előteremteni a költségvetést, de sokat köszönhettünk olyan partnereknek, mint az Operaház, az Operettszínház vagy a Csokonai Színház, sok művet velük együttműködve állítottunk színre. Idén viszont már azt sem látjuk, hogy június után megmarad-e a fesztivál, vagy beolvad más, miskolci intézménybe. Mindenesetre bízom abban – a most folyó koprodukciós tárgyalások alapján –, hogy legalább egy operát be tudunk mutatni a Jégcsarnokban. Lehet, hogy a pandémia miatt nem a megszokott, júniusi időszakban, hanem egy hónappal később, de talán egy produkció megvalósulhat. S így örömet szerezhetünk a miskolci közönségnek, hiszen nagyon sokan várják a fesztivált. Az elmúlt évtized ugyanis bebizonyította, lehet publikumot toborozni az operának, sőt még az új, kortárs műveknek is.

Ön is egyike volt a miskolci operafesztivál alapítóinak 2001-ben, s a közönségépítés a kezdetektől fontos céljaik közé tartozott.
Annak idején azért született a rendezvénysorozat, hogy a rendszerváltozás miatt identitását vesztett ipar- és bányavárosnak új arculatot, perspektívát adjunk. S merészet gondolva a magaskultúra legelitebb műfaját, az operát hoztuk el Miskolcra, elindítva az akkor még Bartók +…-nak nevezett sorozatot, a világhírű magyar komponista mellett minden nyáron más zeneszerzőt állítva fókuszba. Néhány év elteltével kiváltam a fesztivál vezetéséből, de karmesterként rendszeresen visszatértem, majd 2011-ben hívtak vissza a program élére. Új szakmai mondandóra, frissítésre volt szükség, ezért is kért fel fesztiváligazgatónak a város vezetése, s magam is úgy véltem, meg kell reformálni a sorozatot. Így váltottunk arra a világméretű operamisszióra, amely egyre nagyobb nemzetközi visszhangot kelt. Karmesterként ugyanis világossá vált előttem, arra kell sarkallni a zeneszerzőket, hogy teremtsék meg napjaink népoperáját, mert szükség van az utánpótlásra. Ha továbbra is az elmúlt száz év kortárs zenei trendje folytatódik, akkor az operaházaktól elpártol a közönség, elöregszik a repertoár, és elenyészik a műfaj. Ahhoz, hogy legyen mit játszani százötven év múlva, új, populáris műveknek kell születniük. A Bartók Plusz Operafesztiválon ezért indítottunk operaíró-versenyt, az eddigi négy megmérettetésen már nagyszerű művek születtek, amelyek sikerrel ötvözték a dallamos zenét, a musicales népszerűséget és az operai igényességet.

Miért döntött e mellett az új irány mellett?
Amióta a zenésztársadalom tagja vagyok, azt tapasztalom, hogy korunk zenéjét sznob módon istenítjük, közben a muzsikusok döntő többségének elsötétül az arca, ha azt hallja, hogy kortárs zenei darabot tűzünk műsorra. S ez nemcsak itthon jellemző. Az elmúlt száz évben a zeneszerzők nagy része olyan zenét komponált, amelyet nem szeretnek sem játszani, sem meghallgatni, közben a kritika az egekig magasztalja. Úgy vélem, a zeneszerzőknek az a küldetésük, hogy a tehetségükkel szóljanak az emberekhez. Az elmúlt száz évben azonban a többségük nem azt írta meg, amit a lelke diktált, hanem arra törekedett, hogy minél különlegesebb zenét komponáljon. Az igazi belső késztetést felváltotta az azon való spekulálás, hogy a szerzemény minél egyedibb legyen. Abban hiszek, hogy ezek mellett az intellektuális, főként az észhez szóló darabok mellett szükség van az olyan művekre is, amelyek a szívig hatnak.

Hazatérés című operája, amely Lee Carroll spirituális regényéből született, s az elmúlt évben tervezték olaszországi bemutatóját, ilyen kompozíció?
Remélem! Bár az ősbemutató 2020-ban elmaradt, a Hazatérés már néhány más itáliai dalszínház érdeklődését is felkeltette. Műsorra tűzte az Operaház, a jelenlegi tervek szerint 2023-ra. Épp most született meg a szereposztása. Az operaíró-verseny kapcsán készítettem egy hétpontos ajánlást, amely összegzi a kortárs népoperáról vallott véleményemet, és mindezt a darabomban is igyekeztem megvalósítani. De minden zeneszerzőnek a saját receptjét kell összeállítania, s örülök annak, ha valakinek jobban sikerül, mint nekem.

Korábban azt tervezték, hogy a Hazatérés az operaházi bemutató után majd a miskolci fesztiválon is színre kerül…
Bízom benne, hogy így lesz, és a sorozat folytatódik! Reménykedünk, hogy nyitott fülekre találunk, és hogy a zenetörténetnek ezt az új fejezetét – a kortárs népopera megteremtését – a Bartók Plusz valósíthatja meg, egy nemzetközi trend élére állva. A szakmai programunk már figyelmet keltett, az operaíró-versenyen bemutatott művek közül több vált külföldi repertoárok részévé, s az elmúlt száz év méltatlanul elfeledett darabjait, Erich Wolfgang Korngold vagy Nino Rota műveit is sikerrel vittük színre. Ha pedig Miskolcon mégis véget érne ez a korszak, akkor megkeresem azt a helyet, ahol a missziót továbbvihetem. Vissza kell hoznunk azt az operai aranykort, amikor a péklegény is a legújabb dalszínházi bemutató slágereit fütyülte, s tömegek várták az aktuális premiert. Nem igazak ugyanis azok a szakmai érvek, hogy minden szép dallamot megírtak már, s hogy minden hang foglalt. Lehet és kell is sokaknak tetsző műveket írni, és ezeket persze be is kell mutatni.