Február 9-én A fekete-fehér színei címmel ad lemezbemutató koncertet a Zeneakadémián.

Wolf Péter a pandémia idején írta meg a Wolf-temperiertes Klavier 2. – Jazz Preludes sorozatát – meséli
Balog József –, s ezek a találó címmel ellátott jazz „stílus-
gyakorlatok” alapvetően olyan zenészeknek íródtak, akik a klasszikus zenén kívül a jazz felé is kacsingatnak, de nem profi jazzjátékosok. Én is ilyen vagyok, csak hobbiból improvizálok, de nagyon szeretem a XX. századi repertoárnak azon részét, amelyet a jazz inspirált. A bő egyórás program a közönség számára rendkívül színes és szórakoztató, a zongoristának pedig mindenféle szempontból igazi kihívás. Bár a lemez 2021 novemberében jelent meg a Tom-Tom Records gondozásában, sajnos a Covid miatt eddig nem volt lehetőség a bemutatóra.

Hozzáteszi, két szempontból is fontosnak tartja a kortárs darabok műsorra tűzését:

Nélkülünk ezek az alkotások a polcon maradnának és nem indulna el az a sok-sok éven át tartó folyamat, amelynek során a nagyközönség is megismerheti a kompozíciókat, és eldöntheti, akarja-e még hallani azokat. Számomra fontos a kapcsolat az élő zeneszerzőkkel. A közös munka, és az, ahogyan ők a saját darabjaikon keresztül látják a zenét és a világot, mindig tanulságos és inspiráló. Bár az új művek megtanulása általában nagy kitartást igényel, és gyakorta nem a siker-
orientált repertoárt jelentik, mégis ezek a darabok mindig erős kölcsönhatásba lépnek egymással, valamint a klasszikus darabokkal is egy-egy szólóesten. Sok olyan koncertem volt már, ahol a kortárs mű bemutatása jelentette a legnagyobb sikert…

Balog József tartalmas esztendőn van túl, tavaly szeptembertől a szóló- és a kamaraestek mellett hat zongora-
versenyt játszott el. A januári pihenést követően pedig nemcsak lemezbemutatóra készül, hanem a Prokofjev-
maratonra is, amelyen a Pannon Filharmonikusokkal szerepel a Müpában, február elején.

Prokofjev egészen fiatalon, még diákként írta lázadó hangvételű, igen rövid, de annál velősebb remekművét, az I. (Desz-dúr) zongoraversenyt – magyarázza –. Egészen merész hangszerelés szolgálja a karakterek tűpontos bemutatását, s lázadás, játékosság, líra egyaránt jellemző erre a versenyműre, amely szándékosan próbálja megállítani a rahmanyinovi és szkrjabini világot, miközben mindkét szerző hatását erősen érezzük a kompozíció hallgatásakor. Ez már az ötvenötödik versenymű, amelyet műsorra tűzök. Elsőre eljátszani egy ilyen darabot – ráadásul egy ilyen fontos seregszemlén – mindig nagy izgalom és várakozás, de azt gondolom, hogy megfelelő felkészülés után a Pannon Filharmonikusokkal és Vass Andrással jutalomjáték lesz. Tapasztalataim szerint ez egy nem túl gyakran előadott kompozíció, de azt remélem, hogy a következő években minél többször bemutathatom.

Szívesen hívja fel a széles és egyedi repertoár fontosságára a fiatalok figyelmét is, hiszen rendszeresen tart mesterkurzusokat a világ számos pontján.

Az ember megpróbálja a diákot a leghatékonyabban a leghitelesebb előadás felé terelni. Fontos a bizalom, és az is, hogy a tanár hitelesen, a növendék egyéniségét és képességeit fejlesztve legyen képes átadni a tudását. A kurzusokon lényegesnek tartom az eredményt és az oldott hangulatot is. A művészettel foglalkozók általában nagyon érzékeny emberek, és nehezen nyílnak meg néhány óra vagy néhány nap alatt. Amikor tanítok, nemcsak a negatív dolgokat emelem ki, szeretem tudatosítani a pozitívokat is. Ezek az emlékek sokszor segítenek nehéz helyzetben, például amikor egy adott teremben nem olyan jó a zongora, nem túl szerencsés az akusztika, vagy épp nem ideális a művész aznapi diszpozíciója. A tanításban azt szeretem a legjobban, hogy olyan dolgokat adhatok át, amit én is megtanultam az évek során, amiért én is megküzdöttem, és ezekkel a tapasztalatokkal fejleszthetem az új művészjelöltek tudását. Nagy felelősség, de csodálatos, amikor egy csillogó szempár néz vissza rám egy nagyszerű koncert, de akár egy remek zongoraóra után is.

S a tapasztalatok mellett arról is beszél a fiataloknak, hogy a komolyzene előadása néha kissé megoldhatatlan paradoxont is jelent.

A zongorán egyetlenegy hangot egy tehetséges ember képes több száz különböző hangerővel és hangszínnel leütni. Amikor két hang szólal meg, s az egyik lehet ilyen, a másik olyan, a megszólalásuk viszonya már újabb több száz lehetőséget vet fel. Egy remekműben pedig akár több ezer hang is akad… A horizontális és vertikális zenei síkok – a hangok magassága és a ritmus, a dimenziókat adó dinamika és a karakterek – olyan végtelen tárházat kínálnak, amely összességében okozhat örök érvényű pillanatokat, azonban tökéletességet soha. Ugyanazon darab előadása egymás után két teljesen más előadást eredményez, képzeljük el másnap egy másik zongorán, más akusztikai körülmények, más közönség előtt, vagy akár akkor, hogyha például nincs olyan jó napunk… A mai világ a technika fejlődésével – sok mindennel együtt – a zene kapcsán is tökéletességet akar. A paradoxon tehát éppen ezekben a dolgokban rejlik. Véleményem szerint a zene, egy mű előadása nemcsak önmagáról szól, hanem rólunk és a minket körülvevő világról is, mely korántsem mindig hibátlan, közben pedig az ember alkotó énje kapcsán a művészeten keresztül tökéletességre és örökérvényűségre törekszik.

Elmondja azt is, hogy mindennap úgy kel, hogy hálát ad azért, hogy zenész lehet.

Négyéves korom óta ez volt az álmom – mondja –, ahogy még ma is. Mindig akadnak nehézségek, a szubjektív problémákon kívül mostanában a Covid és a háború okozta válság egyaránt megnehezíti mindannyiunk életét. Hittel, kitartással, tehetséggel és szeretettel azonban minden megoldható, ezért ezt a pályát főként azoknak ajánlom, akik mindezzel bírnak. Személy szerint azt remélem, hogy még csak a művészi utam elején járok, mert sok minden van még a bőröndömben…

Amiből sok mindent meg is mutat, hiszen februárban jelenik meg a Brilliant Classics kiadónál az a lemez, amelyen Szabó Csaba összes zongoradarabját játssza.
S meséli:

Ezek a művek általam soha nem tapasztalt széles spektrumot ölelnek át ötven percben. A Szabó-œuvre a diákok és a zongoraművészek számára egyaránt tartogat csemegéket és kihívásokat, a tandarabok mellett az érett Szabó Csaba-hangot és avantgárd remekművet is felfedezhetünk az albumon.

Akadnak jócskán hangverseny- és lemeztervek is.
A februári maratont és a zeneakadémiai hangversenyt követően Amerikába utazik két Liszt-zongoraversennyel, majd Pécsett lép fel Gershwin Kék rapszódiájával. Márciusban az Operaház meghívására az Ybl-emlékkoncerten a zongorairodalom egyik legnagyobb szabású művét, Brahms
B-dúr zongoraversenyét adja elő. Készül egy újabb lemezfelvételre a Hungarotonnál, a címe Bécsi romantika lesz. A következő évadban valószínűleg Hans Abrahamsen mindkét zongoraversenyét is műsorra tűzi majd, 2024-ben pedig többek között a világ egyik legelismertebb zenekarával és karmesterével léphet fel.

 

A szerző zenei újságíró