Az átok része már nem ennyire egyértelmű: ez alatt azt értem, hogy az Oscar-díj hatására egy alkotó következő műve iránti elvárások az egekig nőnek. Hirtelen mindenki egy újabb mesterművet vár tőle, már nem elég, ha egyszerűen csak egy újabb jó filmet tesz le az asztalra. Ha pedig egyenesen egy rosszat, az felér a karriertemetéssel. Ezzel csak azt akarom felvezetni, hogy nem kis nyomás lehetett a Mindenki című kisfilmjével Oscar-díjat bezsebelő Deák Kristófon, amikor el kellett döntenie, hogyan folytassa tovább. Egyrészt meg kellett felelnie a díjjal felerősödő elvárásoknak, másrészt meg kellett ugrania a viszonylag kezdő filmrendezők életében bekövetkező újabb szintet: ezúttal kisfilm helyett nagyjátékfilmmel kellett bizonyítania. Deák Kristóf azonban óvatos duhaj. Mielőtt nekilátott volna mozifilmet készíteni (ami időközben már leforgott, Az unoka a címe, és várja a jövő évi bemutatóját), előtte gyakorlásként leforgatott egy nagyrészt egy helyszínes, tévés kamaradrámát Foglyok címmel. Mivel a tévéfilmek kevésbé járják a fesztiválokat, mint mozifilmes társaik, és jellemzően sokkal kisebb körülöttük a hírverés, így a Foglyok ideális terep volt Deák számára gyakorolni a hivatását, miközben nem kellett kockára tennie mindazt, amit korábban a Mindenkivel felépített. Az, hogy a Foglyok biztonsági játék, egy kicsit érződik a produkción: érezhetően nem túl nagyok a tétek, az egész egy kis magyar történelmi abszurd, ami az egylakásos (csak nagyon ritkán és rövid időre hagyjuk el) helyszínnek köszönhetően bír némi színházas mellékízzel, de csak annyival, ami a kamaradráma műfajjal majdhogynem együtt jár. Deák azonban szerencsére magabiztosan vezényli le a filmet: nem vállal túl sokat, de amit igen, azt határozottan jól teljesíti.

 

A Foglyok 1951 nyarán játszódik egy pesti gangos ház egyik lakásában, ahol a Gaál családhoz az éjszaka közepén becsöngetnek. Nem véletlenül lett a jelenségre egy saját szavunk, a csengőfrász: ha valakinek a lakásában éjszaka megszólalt a csengő, az szinte sosem jelentett jót. Az Államvédelmi Osztály, vagyis az ÁVO emberei sokszor így szedték össze az ilyen-olyan ürügyekkel hazaárulással vagy más váddal illetett embereket. Gaálékat azonban nem viszik sehová, sőt beköltöznek hozzájuk. Egy fényképet mutogatnak nekik egy férfiról, azt kérdezik, ismerik-e őt, ők meg azt mondják, hogy nem ismerik. Akkor még maguk sem sejtik, hogy ez a látogatás a Rákosi-korszak verőembereinek részéről nem rövid időre, hanem hosszú napokra szól. Ez alatt persze a család hiánya többeknek feltűnik, így kollégák, rokonok, szomszédok csöngetnek be hozzájuk megtudni, hogy mi a helyzet. Az eredmény mindig ugyanaz: a két beköltözött ávós minden új jövevényt behív a lakásba, majd nem engedi el. Az amúgy tágas otthon szép lassan megtelik fogva tartottakkal, az ávósok pedig a keresett férfi fényképének mutogatásán kívül semmit sem árulnak el arról, hogy mi ez az egész, miért vannak ott és meddig tart ez a kényszerű fogság. Ennek köszönhetően a film a thriller irányából rövid időn belül átfordul abszurdba, hiszen egészen hihetetlen helyzet, hogy embereket csak úgy kiemelnek az életükből, és minden magyarázat nélkül fogva tartják őket úgy, hogy ennek okát maguk sem értik. Deák remekül érezteti a helyzet feszültségét, ugyanakkor megtalálja benne az abszurd humor lehetőségét is. Azonban hiába nevetünk itt-ott, a rendező időről időre érzékelteti a helyzet komolyságát is: szívszaggató, amikor az egyik szomszéd nőt úgy rángatják be, hogy közben a babája egyedül maradt a lakásában, ő pedig teljesen esélytelenül ugyan, de minden erejével küzd azért, hogy visszamenjen a gyerekért. Deák nagyon jól egyensúlyozik, de sajnos okoz némi fejtörést, hogy a sok karakter között nem igazán találja a főszereplőjét. A Sodró Eliza által játszott Sára ugyan kicsit kiemeltebb figura a többieknél, viszont annyival belőle sem kapunk többet, hogy emiatt jobban törődjünk vele. A Foglyok nagyrészt amúgy is inkább karaktertípusokat (a kotnyeles házmester, a hősszerelmes fiatal…) és nem annyira életszagú karaktereket használ, de ez egy ilyen filmben nem feltétlenül hátrány, ugyanis nagyon kevés időnk jut megismerni egy-egy figurát. Az azonosulási problémát leszámítva azonban a Foglyok egy átgondolt munka, tökéletes ujjgyakorlat az Oscar-díjas kisfilmesünknek, mielőtt igazán nagy fába vágná a fejszéjét.

 

A Foglyok a Netflix kínálatában látható.