Ábrányi Kornél (1822-1903) zeneszerző, zongoraművész és zenei író, a Zeneakadémia első tanárainak egyike. Az ő unokája ifj. Ábrányi Emil (1882-1970) zeneszerző, operaházi karmester, akinek hagyatékából huszonkét teljes mű, valamint családi fotók kerültek a Zeneakadémia birtokába a tavalyi év végén. A kéziratban és kéziratos másolatban kapott zeneművek között találunk operákat (Balatoni rege, Paolo és Francesca), táncjátékot (A csodafurulyás, A holtak szigetén), szimfonikus zenét (Trianon szimfonikus költemény, Szegedi mise). E zeneszerző édesapja, a névazonos Ábrányi Emil (1851-1920) költő, műfordító, újságíró, operák szövegkönyvét is fordította, oratóriumok, dalok szövegének szerzője. Él a magyar című hazafias verse kötelező iskolai tananyag volt.
Szöveg és zene, irodalom és zeneművek alkotják a családi koszorút, melynek külön szép levelei az író-, valamint énekesnő feleségek.
Katona Klementina (1856-1932), író, műfordító nagy valószínűséggel hatással lehetett az Ábrányiak írói-újságírói tevékenységére, különösen a leghíresebb Emil költői, újságírói, műfordítói pályájára. Wein Margit (1861-1948) operaházi énekesnő, a Magyar Színművészeti Lexikon szócikke szerint Ábrányiné Wein Margit, 1884-ől a Nemzeti Színház, majd a Magyar Királyi Operaház tagja, játszotta többek között Bánk Bán Melindáját, a Lammermoori Lucia címszerepét, a Rigoletto Gildáját.
Az első, művészi pályát választó Ábrányi Kornél családi neve Nyírábrány földrajzi névből adódik, ahol felmenői nemzedékek óta birtokos nemesek voltak. Módosították a korábbi Eördögh nevet, még a Habsburgok idején. Ábrányi Kornél édesapja Ábrányi (szül. Eördögh) Alajos (1786-1853) alispán és főjegyző, országgyűlési képviselő. A Szabolcs vármegyei közéleti ember házában gyakran vendégeskedtek a reformkor szellemi és művészi egyéniségei, a zenészek közül Lavotta János, Bihari János, Rózsavölgyi Márk. Ők teremthettek vonzódást a zene iránt, és a magyaros stílus, benne a verbunkos ismeretét és szeretetét adták át a hallgatóság, köztük a még gyermek Ábrányi Kornél számára.
Az elköteleződés a zene irányába Erkel Ferencnek és barátságuknak köszönhető, Nagyváradon már komponált és zongoraművészként is debütált a fiatal Ábrányi Kornél. A Budapesten 1875-től működő Zeneakadémia első öt tanára között találjuk őket, ahol Erkel Ferenc zongorát, Ábrányi Kornél zeneelméletet, zeneesztétikát és magyar zenei stílust tanított.
Mint látjuk, az elméleti részek oktatásában jeleskedett, és ezzel megalapozta későbbi zenei írói pályáját, ami a legmaradandóbbnak tekinthető amellett, hogy fellépett előadóként és zenét is szerzett, főként zongoradarabokat és zongorakíséretes dalokat. Zenei íróként nevéhez fűződik az első magyar nyelvű zenei szaklap, a Zenészeti Lapok alapítása és szerkesztése, könyvei közül néhányat említünk itt: A magyar zene sajátságai; Zenészeti aesthetika elméleti s gyakorlati szempontból tárgyalva; Erkel Ferenc élete és működése; mondhatni, a kortárs szemével, ugyancsak A magyar zene a 19. században, vagy az összegző Életemből és emlékeimből.
Fia, Ábrányi Emil költő a Petőfi Társaság titkára, a Koszorú című irodalmi hetilap főszerkesztője volt. Korában népszerű hazafias verseiből idézünk egy négysorost: Egy lobogó szalagjára. Végtelen kín volna látnom / A hazát szabadság nélkül, / Ámde százszor jobban fájna: / Haza nélkül a szabadság!
Költeményeit a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtaláljuk, olvashatjuk.
Kosztolányi így ír róla: „Ábrányi Emil, mint nyelvalkotó, halhatatlan.”
Ady első verseskötetének előszavát jegyzi. Byron, Rostand főműveit fordította magyarra, operai szövegkönyv fordításai Wagner Trisztán és Izoldája vagy Hubay Jenő A cremonai hegedűs című művéhez készültek. Fia, a zeneszerző és operaházi karmester szerzeménye a Paolo és Francesca, szövegét Dante nyomán fordította a költő apa, ugyancsak az ifjú Ábrányi Emil operája a Maeterlinck szövegét felhasználó Monna Vanna, szintén édesapja fordításában. A digitálisan őrzött családi fotók között egy derűs fényképen látható a költő apa és zeneszerző fia páros, valamelyik közös munkán dolgozhatnak, kottát tartanak a kezükben.
A Zeneakadémián Hans Koesslernél tanult zeneszerzést ifj. Ábrányi Emil, ahogyan Bartók Béla és Kodály Zoltán is. Lipcsében folytatta tanulmányait, a híres magyar karmesternél, Nikisch Artúrnál. Kölni, lipcsei, hannoveri szereplések után hazatérve csaknem tíz évig a Magyar Királyi Operaház karmestere, színházigazgató (Városi színház), tanít a Zeneakadémián, majd Debrecenben és végül Szegeden végzi munkáját színházi karmesterként. Herczeg Ferenc adta több operájának szövegkönyvét, így a Balatoni rege vagy a Bizánc című operáét.
Bár valószínűsíthetően nem újítók és formabontók szerzeményei, inkább a későromantikus utat járják, néhányat talán érdemes lenne felújítani és újra hallgatni, felidézni.
Végezetül idézünk az egyik unoka, Bánhegyi (szül. Ábrányi) Margit emlékirataiból, amit a Zeneakadémia Könyvtárában megtalálhatnak a kutatók magyar és angol nyelven, gépelt kéziratban. Az idézett részben nagyapjára, az operakarmester és zeneszerző Ábrányi Emilre és környezetére emlékezik: „Nagyikával mindenről lehetett beszélni, nagy kiterjedésű érdeklődési köre és tudása volt. Mehettünk hozzá mindenféle kérdéssel. […] hétvégén kirándulni vitt bennünket a budai hegyekbe. Ismerte minden bokor, minden fa nevét. Mindezek mellett imádott sakkozni is és "sakk nagymester" volt!
[lakásában] Emelvényeken állt id. Ábrányi Kornél szobra, Liszt Ferencé, és a mai napig megvan még Beethoven szobra. A lakásban négy szoba volt, és ha az ajtókat kinyitották, egy nagy terem lett. Itt aztán csodás banketteket rendeztek. Az asztal meisseni porcelánnal és ezüsttel volt megterítve, a falakon hírességek dedikált képei, mint Puccini, Leoncavallo, Auber, Rossini, Popper Dávid és még sokan mások, két óriási Murillo festmény, melyek gyümölcsöket evő gyerekeket ábrázoltak és a család kincse egy kép, hátulján dedikálással „Baráti emlékül Ábrányi Emilnek 1879, Párizs. Miska” /Ez Munkácsy Mihály volt!”
Borítókép: Jelenet ifj. Ábrányi Emil Paolo és Francesca című operájából Fotók: Ábrányi hagyaték/Zeneakadémia
