Chopin Esőcsepp-prelűdjének aktualitását nemcsak a hideg, borongós idő, hanem a zeneszerző halálának október 17-ei évfordulója adja. Az egyik legnépszerűbb Chopin-mű névadója az álnevén ismert George Sand, a XIX. század jelentős nőalakja, aki íróként és számos művész múzsájaként formálta a romantika korát.
Georg Sand és Chopin közel tíz éven át tartó szerelmi viszonyának egyik emlékezetes állomása volt 1838–1839 tele, amelyet Mallorcán töltöttek meglehetősen zord körülmények között, egy fűtetlen kolostorban. A hideg, szeles és nyirkos időjárás tovább súlyosbította Chopin tüdőbaját, aki nem akart Mallorcára utazni, csak az asszony erőltette. George Sand szeretett volna elbújni a rosszindulatú párizsi pletykák elől, és azt gondolta, a klímaváltozás Chopin betegségének is jót tesz.

Azonban tévedett: a zeneszerző csúnyán megfázott, és a tüdővésztől rettegő helyi lakosok elzavarták őket bérelt parasztházukból. Ezután nagy nehezen kaptak egy vendégek számára kialakított szobát a valldemossai kolostorban, ahol nem volt zongora, és Chopin komoly nehézségek árán tudott odahozatni egyet Párizsból. A zeneszerző a cellát sem találta barátságosnak, úgy érezte, megszólalásig hasonlít egy felállított koporsóra.
E reménytelen és sötét hangulatban, rémálmoktól gyötörten, egyfajta karanténban komponálta a zeneszerző a közismert op. 28-as huszonnégy prelűdjét, amely Bach Das wohltemperierte Klavierjához is kapcsolódik. Chopin rajongott a német Mesterért, és a prelűdöket hasonló elv alapján, a kvintkört bejárva szerkesztette, lényegében Bach iránti tiszteletből komponálva a sorozatot. A 15. Desz-dúr prelűd a legnehezebb, ezt nevezte el Georg Sand Esőcsepp-prelűdnek. Chopin soha nem adott címet a prelűdöknek, sőt, tiltakozott az ellen, hogy címekkel magyarázatokat fűzzenek a műveihez. A sorozat legismertebb darabja nemcsak nehézsége miatt kedvelt a zongoristák körében, de zenéje is nagyon kifejező. A Mallorcán látott természeti képet, az esőcseppek egyhangú kopogását és a borús, baljós érzést közvetíti a zene, közepén harangszóra emlékeztető szakasszal.

A művet ezúttal Martha Argerich argentin zongoraművész előadásában halljuk.