◼Azoknak a nemzedékeknek a tagjai, akik átélték a diktatúra évtizedeit, értik a filmben ábrázolt eseményeket, tisztában vannak az akkori vallásüldözés tényével. A mai fiatalok közül azonban sokakat leginkább a vallási közömbösség jellemez, nekik mit mondhat ez az alkotás?
Magam is kíváncsi vagyok rá, ugyanis az ő szempontjukból a legfontosabb, hogy elkészült a film. Úgy fogalmaztam meg: a hívőt megerősíti, a kétkedőt elgondolkoztatja, a közömböst pedig talán elindítja.
◼A film a különböző valóságelemeket, az akkori eseményeket szinte dokumentumfilmszerűen fűzi össze. A szereplőkben felismerhetők annak a kornak egyes ismert alakjai.
Jó néhány modellt említhetnék. A ferences szerzetes kínhalálakor összeomló és megtérő ÁVH-s történetét a kommunista börtönökben tizenhét évig raboskodó Tabódy István atyától hallottam. Más eseményekről, például amikor az úrnapi körmenet során megemlékeznek Trianon harmincéves évfordulójáról, pap nagybátyám mesélt nekem.
◼A film realista ábrázolásmóddal indul.
Még dokumentumszerűbben, akár még kegyetlenebbül is bemutathattam volna a kínzás és a vallatás jeleneteit, illetve egyéb eseményeket is. A filmben vízágyúval verik szét az úrnapi körmenetet. Eszünkbe juthat a bibliai idézet: „Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.” A filmben nem szélednek szét az emberek, kitartanak a pásztor mellett. Voltak azonban olyan helyek, tudomásom szerint Jászberényben és Celldömölkön biztosan, ahol ganéjlével verték szét a tömeget.
◼A történet elbeszélése az említett realista módon indul, majd költészetté válik. A néző észre sem veszi, amint az elbeszélésmód áttűnik egy magasabb szférába.
Örülök, ha a film közvetíti ezt. Arisztotelész azt mondja, a cselekvés csak akkor válik művészetté, ha önmagán túlmutató, természetfölötti célja van. A filmnek természetfölötti célja van, s azt szerettem volna, hogy katartikus ereje legyen.
◼Eleinte azt gondolnánk, hogy a főhős Leopold testvér, a ferences szerzetes. Amint haladunk előre, ez a szerep egyre inkább áttolódik Keller főhadnagyra.
A tékozló fiú és nem a tékozló atya a főhős. Valamiképpen – mint mindannyian – az atya is tékozló, hiszen be is vallja. Az persze más kérdés, hogy a tékozlásban, a talentumok kiárusításában ki meddig jut el, és mikor fordul vissza, hogy hazatérjen, hogy megtérjen.
◼Azt a kritikát is megfogalmazza a film, hogy a gyermeket igazságtalanul bocsájtják el a ferences iskolából, és ettől kezdve fordul át a másik oldalra, és válik majd ÁVH-s tisztté.
Az önkritikát szükségesnek tartom, már csak azért is, mert mindannyian gyarló emberek vagyunk, ritkán járnak közöttünk szentek – de közöttünk is járnak szentek. Fontosnak tartottam ezt a szálat belefűzni a cselekménybe.
◼Az ÁVH-s főhadnagy erkölcsi lépcsőfokokon, egyfajta keresztutat járva jut el az életében bekövetkező, és már ekkor sejthetjük, végső fordulathoz, a visszatéréshez, a megtéréshez. A film igen finom képi eszközökkel ábrázolja ezt a folyamatot. A csúcspont a vallató Keller főhadnagy és a vallatott Leopold testvér végső szeretetpárbeszéde, amelynek során döbben rá a főhadnagy arra, hogy mit cselekszik. Összeomlik, és maga is összevérződik a megkínzott Leopold testvér vérével. Micsoda szimbólum: Jézus Krisztus vére mindannyiunkon ott van. A film itt véget is érhetne, ez a csúcspont, a megbocsájtás jelenete.
A történet mégis továbbmegy, és a megbocsájtás gyümölcséhez, az örök élet szempontjából helyesen értelmezett gyümölcséhez, a megtért ÁVH-s vértanúságához vezet. Lent, a pincében Leopold testvér az ő keze által válik vértanúvá, majd ő maga szenved halált ávós társa pisztolylövésétől.
◼Bocsáss meg magadnak – mondja Leopold testvér utolsó leheletével, miután megbocsájtott vallató gyilkosának. Jézus Krisztustól a II. János Pál pápa elleni merényletig tágítható kozmikus kép. Mennyire tudatosan és milyen művészi ösztönösséggel vitte végig az erkölcsi változás vonalát?
Mindvégig tudatos volt, hiszen a filmben többször elhangzik: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” A forgatókönyv utolsó, nyolcadik változatát már magam írtam – illetve a legutolsót a Jóisten írta, nem mintha a többi változatban nem sugallta volna a mondatokat. De például az a mondat, hogy „bocsáss meg magadnak”, a forgatáskor, a felvétel erejében született meg, eredetileg nem volt benne a forgatókönyvben.
◼És válik igen fontos három szóvá…
Azt a jelenetet, amelyben ez elhangzik, csak egyszer vettük fel. Olyan erősen hatott, hogy befejeztük a forgatást. Ekkor tudatosodott bennem igazán, hogy ezt a filmet nem én készítem…
◼Megdöbbentő, ahogyan a kamera megmutatja Leopold testvér kínhalálát, és magával ragadó, amint a sötét, málló falakon pásztázva visz-visz egyre inkább minket a pincelabirintusból a fény felé.
Azt kértem Csukás Sándor operatőrtől, milyen jó lenne, ha megmutatná a lélek elvándorlását a mennybe, amint kiszáll abból a földi pokolból, ahová kényszerítették. Ez a képi megoldás az ő ötlete. Amikor a kamera megfordul, és elindul fölfelé, azt jelenti, hogy Leopold testvér lelke már a mennyországban van, és itt hagyott egy megtért fiút. Keller lelke belerobban az életbe, és már krisztusi módon cselekszik.
◼Azt az általános mondandót hordozza, hogy a krisztusi jó mindenkor a gonoszság fölé kerekedik.
Az ÁVH-snak is van megtérési lehetősége. És ez nagyon fontos. Minden bűnös ember számára megnyílik a lehetőség, hogy bocsánatot kérjen, felálljon, és jó irányba induljon el.
Tóth János Gergely (Godorfréd testvér) és Telekes Péter (Keller főhadnagy)
