Amiből az elit vajmi keveset vesz csak észre, és amikor mégis, akkor már sokszor késő, mert arcukba robbant a baj. A Joker kapásból egymilliárd dolláros kasszasikert hozott ki a témából, a dél-koreai Élősködők pedig egészen a legjobb film Oscar-díjáig vitte. A téma a járvány idején sem veszett ki a filmekből: épp játsszák a magyar mozik az Új világrend című mexikói filmet, amelyben a legszegényebbek brutálisan lázadnak fel a társadalom felső osztálya ellen, hogy aztán az elit bosszúja még annál is kegyetlenebb legyen. Eközben pedig a Netflix is bemutatott egy lengyel mozit, a Hater: A gyűlölet új arca című opust, amely egy szociopata srác karriertörténetén keresztül mutatja be azt a rengeteg frusztrációt, ami kialakult bennünk. Ezek a filmek nem a semmiből jöttek, és pont azért lehetnek annyira sikeresek, mert létező jelenségre reflektálnak: amikor a társadalom teteje és alja között nyíló olló egyre nagyobb, és látszólag egyik országban sincs politikai akarat ennek csökkentésére, a düh valósággal tapinthatóvá válik, az elit pedig annyira elszakad a társadalom többi részétől, hogy egy idő után olyan, mintha nem is közös nyelvet beszélnének.
A Haterben ez a frusztráció elsősorban a főhős, Tomasz Giemza alakjában jelenik meg. Ő a feltörekvő vidéki srác, aki nem túl gazdag családból jött, és csak a gazdag, nagyvárosi családi barátok segítségével engedheti meg magának a luxust, hogy egy jó egyetemre járjon. A történet rögtön azzal indít, hogy Tomaszt kicsapják az egyetemről, mert plagizáláson kapják, ő pedig ahelyett, hogy ezt bevallaná az őt anyagilag támogató családnak, inkább azt hazudja, hogy minden a legnagyobb rendben van. Azzal is tisztában van – nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy lehallgatja őket –, hogy a szemtől szembe mindig nagyon kedves família valójában lenézi őt, a háta mögött a legnagyobb örömmel beszélik ki a furcsának tartott, csóró vidéki fiút. A srác mindenkinek meg akarja mutatni, hogy ő többre hivatott annál, mint ami eddig jutott neki: hatalmat, elismerést és pénzt akar, és egyáltalán nincsenek erkölcsi aggályai, hogy ezeket bármi áron megszerezze magának. Egy PR- és marketingcégnél kap állást, ahol viszonylag gyorsan rájön, hogy a vállalat valójában a közösségi média machinációiból, valamint trollfarmok üzemeltetéséből és internetes lejáratókampányokból szerzi a pénzét. Tomasz rendkívül tehetségesnek bizonyul ezekben. Hamarosan világossá válik, hogy a fiú valójában olyan filmes karakterek lelki rokona, mint a Taxisofőr Travis Bickle-ja, az Amerikai pszicho Patrick Batemanje vagy az Éjjeli féreg Louis Bloomja. Igazi szociopata, aki gyakorlatilag érzelmek nélkül működik: az egyetlen emberi oldala akkor villan fel, amikor időnként a gyengeségét vagy a frusztráltságát mutatja be. Bár a filmből úgy tűnhet, hogy a baráti család lánya iránt gyengéd érzelmeket táplál, valójában ez sem szerelemről vagy szeretetről szól nála, csupán a birtoklásról: arról, hogy meg akar magának szerezni mindent, amire vágyik.
Bár az előző mozijával, a Corpus Christivel Oscar-díjra jelölt Jan Komasa mozija Lengyelországban játszódik, és lengyel színészekkel vették fel, lengyel nyelven, egyáltalán nemcsak a lengyel nézőkhöz akar szólni, társadalomkritikája nagyon is univerzális. Azt mutatja be, hogy a társadalmi olló tágulása micsoda frusztrációkhoz vezet, ezek a frusztrációk pedig milyen, mindenen gátlástalanul átrobogó szörnyetegeket képesek létrehozni. Tomasznak nincsenek elvei, csak céljai. Ugyanúgy képes kihasználni liberálist és szélsőjobboldalit, bárhová be tud olvadni. Barátkozik a fegyverőrült, frusztrált, gyűlölködő szélsőségessel, de ha kell, beáll a szabadelvű főpolgármester-jelölt kampánycsapatába is, és amikor épp arra van szüksége, ellöki magától azt, akit korábban közel engedett magához. A Hater bemutatja, milyen átláthatatlan gépezetek irányítják dühünket a közösségi médiában, és milyen könnyen irányítható a hangulatunk egy-egy jól elhelyezett és jól felépített álhírrel. Olyan világba enged betekintést, amelyről ugyan már olvashattunk, de ennyire közel még sosem kerülhettünk hozzá, ettől pedig a két és egynegyed órás játékidő ellenére sosem válik unalmassá. A Tomaszt alakító Maciej Musiałowski ragyogó: a frusztrált ürességet, ami a karakterére jellemző, képes pusztán a tekintetével eljátszani. A Hater talán egyetlen hibája, hogy túl didaktikusan, néha már-már szájbarágósan adja át nekünk valóban fontos üzenetét, de ez a rendezői döntés végül is érthető: az a világ sem éppen a finom eszközeiről ismert, amelyet bemutat.
A Hater: A gyűlölet új arca a Netflix kínálatában látható.
