Máig élénken él bennem Danny DeVito rendezése, a Dobjuk ki az anyut a vonatból című film, pedig még 1987-ben mutatták be (nálunk csak 1990-ben). A filmben a DeVito által játszott karakter írótanfolyamra jár, és az a mániája, hogy krimiíróvá avanzsáljon. Amikor a tanárának előadja a sztoriját, kiderül, arról szól, hogy két férfi van egy szobában, és az egyikük meghal. A tanára rögtön azt a kritikát fogalmazza meg, hogy ez így nem krimi, hiszen ha csak ketten voltak a szobában, és az egyik meghal, akkor elég egyértelmű, melyikük volt a gyilkos. Azóta eltelt pár évtized, és most itt van egy spanyol thriller, A láthatatlan vendég, aminek pont ugyanez a kiindulópontja, azzal az apró különbséggel, hogy itt nem két férfi, hanem egy férfi és egy nő van abban a bizonyos szobában, és a nő meghal. Vajon ki lehet a gyilkos?

A fentiek alapján könnyen lehetne arra következtetni, hogy Oriol Paulo rendezése egy igencsak béna krimi/thriller, de szerencsére nem ez a helyzet (előre szólunk, hogy magyar szinkron vagy felirat nem érhető el a filmhez, angol felirattal viszont könnyen fogyasztható). Már A láthatatlan vendég cím is valami turpisságra utal, ugyanis Adrián, akit a rendőrség meggyanusít a gyilkossággal, azt mondja, hogy valaki más is tartózkodott abban a hotelszobában rajta és áldozaton, Laurán kívül, és ez a titokzatos illető volt az, aki meggyilkolta a fiatal nőt és ütötte le Adriánt. A nagy kérdés: hogyan távozhatott a ezek után a szobából úgy, hogy az ajtót a rendőrök belülről zárva találták, a hotelszoba ablakai pedig kinyithatatlanok voltak. A vád szerint a családos, házas férfi azért végzett a szeretőjével, mert az ki akart tálalni a feleségének, és minden jel arra mutat, hogy Adrián hamarosan rács mögé kerül. Csakhogy a fiatal üzletember dúsgazdag, és az ország legjobb védőügyvédjét, Virginia Goodmant fizeti meg azért, hogy tisztázza a vádak alól. A nő nem kispályás, még soha életében egyetlen ügyét sem veszítette el, és most is áll a feladat elébe, pedig csak három órája van addig, hogy ügyfele egy meghallgatáson elmondja a saját verzióját. Márpedig erre alaposan fel kell készülni, és át kell beszélniük minden részletet ahhoz, hogy olyan változattal álljanak elő, aminek segítségével fel lehet menteni Adriánt, aki ártatlannak vallja magát.

A spanyol filmnek sosem volt akkora respektje a világon, mint mondjuk a franciának vagy az olasznak, ami annak is betudható, hogy a spanyol rendezők fantáziáját a műfaji filmek sokkal jobban izgatják, mint a szerzői alkotások. Bár ott van nekik Pedro Almodóvar, alapvetően inkább thrillerekben, vígjátékokban, horrorokban és romantikus filmekben utaznak, de ezek a filmek viszonylag ritkán törnek ki a hazájukból. Viszont amikor egy-egy filmnek sikerül a nemzetközi piacon is helyt állnia, annak rendezőjét rendre tárt karokkal fogadja Hollywood, ahogy ez történt Alejando Aménabar vagy épp J. A. Bayona esetében is. A hazájában még 2017-ben bemutatott A láthatatlan vendég ugyan nem lett kiugró nemzetközi siker, a bemutatása óta csak lassan építgeti kultfilm státuszát, mégis az a fajta film, amiből kész csoda, hogy még nem csináltak amerikai remake-et egy nagy sztárral a főszerepben (Bollywood már lecsapott rá, de ez egy teljesen más történet). Az eredeti viszont szerencsére fent van a Netflix kínálatában, ahol bárki rácsodálkozhat, hogy Oriol Paulo rendező egy ilyen nehéz alaphelyzetből milyen sokat képes kihozni, és mennyire vérprofi abban, hogy váratlan csavarok garmadájával szórakoztassa nézőit. Ehhez egy klasszikus filmes trükköt alkalmaz: a cselekmény nagy részére a főszereplő visszaemlékezéseiből derül fény, gyakorlatilag flashbackekben nézhetjük végig az ő verzióját a korábban történtekről. Csakhogy emberünk nem épp a megbízható narrátorok mintapéldánya: az ügyvédnővel folytatott beszélgetéseiből rendre kiderül, hogy ha a pillanatnyi érdeke úgy hozza, akkor hajlamos nem éppen úgy elmesélni a sztori bizonyos elemeit, ahogyan az valójában történt. A láthatatlan vendég legfontosabb kérdése, hogy Adrián gyilkos vagy áldozat? Sajnálnunk kell őt vagy szurkolnunk a sikeréért? A filmesek végig játszanak a nézői elvárásokkal, és rendre új irányba rántják a cselekményt, sőt még amolyan nagy filmvégi fordulatot is tartogatnak nekünk a Hatodik érzék, a Harcosok klubja és a Közönséges bűnözők módjára. Ezt nekem pont sikerült előre kitalálnom, de még ez sem akadályozott meg abban, hogy jól szórakozzak a kirakósjáték közben. Az egyetlen (na jó, pontosabban kettő) problémám A láthatatlan vendéggel az volt, hogy a történet annyira alaposan, pontról pontra felépített, hogy ettől már kissé mesterkéltnek hat, valamint a forgatókönyv annyira sztoriközpontú, hogy emiatt a karakterek végig papírvékonyak maradnak, sosem kapják meg a harmadik dimenziójukat, hiszen a rendező csak a cselekmény mozgatórugóiként tekint rájuk. Ez hagyott bennem némi hiányérzetet, de a sztorit olyan lendülettel, olyan játékossággal és olyan okosan mesélik el, hogy eszembe sem jutna a panaszkönyvért kiáltani.

A láthatatlan vendég című film a Netflix angol nyelvű kínálatában látható.