A cím nem árul zsákbamacskát: a cselekmény valóban egy kilakoltatás körül forog, ráadásul a rendező elég masszív határok közé szorította a filmjét. A történet egyetlen napon játszódik, egyetlen utcában, a kamera nem kalandozik el a fő helyszínként szolgáló családi ház közvetlen környékéről. Nagyrészt persze a nyílt utcán vagyunk, időnként elkísérjük valamelyik szereplőt egy parkoló autó belsejébe, sőt a történet egy pontján a középpontként szolgáló családi házba is bemegyünk, így a limitált környezet ezúttal nem jár együtt a bezártság érzetével. Ráadásul a történet egy kellemes, nyárias napon játszódik, kifejezetten barátságosnak tűnik az idő, ami éles kontrasztban áll azzal, hogy milyen embertelen, rideg tettre készül a hatóság egy idős nénivel szemben. Magyarországon évente átlagosan háromezer kilakoltatás történik, 2016 és 2020 között nagyjából tizenötezer házat/lakást ürítettek ki a végrehajtók – akárhogy is számoljuk, egy komplett magyar városnyi ember veszítette el az otthonát tartozások miatt. Az emberek tömeges hontalanná válása egy olyan probléma, amivel foglalkozni kell, miközben a másik oldalon ott van az a dilemma is, hogy egy nem törlesztett tartozás behajtására nem sok egyéb lehetőség kínálkozik ezen felül. Fazekas Máté rendező is tudja ezt, és az ezzel kapcsolatos társadalmi vitát be is építi a filmjébe. A hőse Ricsi (Orosz Ákos), aki korábban leginkább csak az íróasztal mellől segített be az apja végrehajtó cégébe, ám most eljött számára a pillanat, hogy élesben, a helyszínen is kipróbálja a dolgot. Vele szemben áll a húga, Vera (Mészáros Blanka), aki, szembefordulva a családi üzlettel, aktivistává vált, és pont az ellen küzd, amivel a családja a betevőjét keresi. Ricsi első kilakoltatásánál Vera és társai is jelen vannak, és élőlánccal próbálják megakadályozni, hogy sikerrel járjon. A két karakter közti interakciók fontos részei a filmnek, hiszen két világ és két nézet csap itt össze, visszatükrözve ezzel a kilakoltatások körüli társadalmi vitákat.

A Kilakoltatásban a rendező ugyan a realizmus talaján mozog és ezt egy pillanatra sem téveszti szem elől, de ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy kap egyre nagyobb hangsúlyt az abszurd, egyszerre mutatva be a helyzet drámáját, igazságtalanságát és groteszkségét. Reggel még Ricsi egyetlen rendőrnő társaságában érkezik Ilona néni házához abban a reményben, hogy délutánra sikerül kiürítenie azt, ugyanis az apja megígérte az új lakóknak (akik árverésen szerezték meg az ingatlant), hogy beköltözhetnek. A férfi aztán nem várt ellenállásba ütközik. Rendőri felszólítás ide vagy oda, Ilona néni nem hajlandó kinyitni a kaput, sőt elég drasztikus eszközökkel fejezi ki, hogy komolyan gondolja az ellenállást. Nemcsak egy csomó megvadult kutyát uszít rájuk, hanem még nyilakkal (!) is rájuk lő, valamint egy ponton elmondja, hogy amennyiben megpróbálnak bejönni hozzá, az egész házat fel fogja robbantani. Fazekas gyakorlatilag egy visszatérő geget csinál abból, hogy sorra jönnek az újabb meg újabb emberek (a költöztetők, a sintér, a kommandósok, Ricsi apja) a házhoz, hogy segédkezzenek a kilakoltatásban, de mindenki valaki másra próbálja hárítani a felelősséget, és mindenkinek van valami oka arra, hogy miért ne tegye meg azt, amiért odahívták. Ez az elején még szórakoztató, egy idő után azonban repetitívvé és kissé erőltetetté válik, de szerencsére Fazekas is érzi ezt, mivel a film második felében már érezhetően hangsúlyosabbá válik a drámai oldal a kis magyar abszurdnál. Valójában a Kilakoltatás Ricsi sztorija, a fiatalemberé, aki életében először lép ki az íróasztal mögül, és hirtelen szembetalálja magát a mai magyar valósággal, és e találkozás rögtön mély nyomot hagy benne. Orosz Ákost jó végre főszerepben látni, ragyogóan adja vissza a karaktere dilemmáit, sebezhetőségét és jellemfejlődését, és látjuk az arcán, hogy milyen az, amikor valaki előtt összeomlik az a rendszer, amiben korábban hitt, és amit éveken át kritika nélkül kiszolgált. Bár a főhős lelkében megtörténik a változás, a valóságban sajnos nem. Fazekas Máté tudja, hogy nem idealista, hollywoodi mozit forgat, így eszébe sem jutott happy end felé eltolni a cselekményt, hiszen egy ilyen helyzetben nem létezik boldog végkifejlet, a legjobb eset az lehet, ha csak a kisebbik rossz valósul meg. Így vagy úgy, de ha a bürokrácia szembekerül az emberséggel, előbb-utóbb úgyis bedarálja azt, hiszen pont arra tervezték, hogy általa ki lehessen zárni az emberséget, az emberi szempontokat. A Kilakoltatás nem tökéletes film, időnként szájbarágósabb a kelleténél, van, hogy nem működik annyira a humora és néha kicsit kiegyensúlyozatlannak tűnik, de jók a színészei, alaposan körbejárja a témáját és a szíve is a helyén van. Néha ennyi is elég.
 

A Kilakoltatás a Netflix kínálatában látható.