Miként fejlődött a csillagászati tudás? Arisztotelész, Kopernikusz, Kepler és Galilei után hogyan folytatódott a neves gondolkodók-felfedezők sora?
Kutrovátz Gábor: Newtonnal lehetne befejezni az említett hőstörténeti sort, aki szintetizálta az akkori tudást. A későbbi nagy kutatók nevei már nem ennyire ivódtak be a köztudatba. Nagyjából a XX. századig kellett várni, hogy a kozmosz megismerésében a véges terjedelmű, főként csillagokból álló, korongszerű világkép megdőljön. Mai tudásunk szerint a világegyetem összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint eleink hitték, és nem állandó, hanem mozgásban van, azaz tágul. Emiatt feltételezhetjük, hogy kezdetben egy pontból keletkezett. Mára ez az elképzelés teljes elfogadásra talált a tudományban.

Vassányi Miklós: A kérdés kapcsán szeretném felhívni a figyelmet egy érdekességre. 

Kopernikusz szerint a heliocentrikus világkép valójában jóval régebbi, megelőzte a geocentrikus elképzelést.
A korai püthagoreus elgondolás szerint pedig még a Nap is egy „központi tűz” körül kering. A heliocentrikus elmélet már a klasszikus antikvitásban megfogalmazódott, és bár egy ideig együtt élt a két szemlélet, később, különösen a II. századi Ptolemaiosz után háttérbe szorult a heliocentrizmus. A Kopernikusz-követő Giordano Bruno is említi  A hamvazószerdai lakoma című művében, hogy a napközpontú szemlélet volt a régebbi elmélet.

A kiindulópont, az ősrobbanás óta a tér folyamatosan tágul, és a csillagrendszerek egyre távolodnak egymástól. Ha volt kezdet, akkor feltételezhetjük, hogy vége is lesz?
K. G.: Erre vonatkozóan még nincs egyértelmű válasz. Attól függ, mennyi anyag van összesen a világon, mert ha elég nagy az anyagmennyiség, akkor a tömegvonzás idővel megállíthatja a tágulást, és elkezdődhet az összesűrűsödés. Jelenleg azonban az örök tágulás tűnik valószínűbbnek.

Létezik a sötét anyag?
K. G.: Igen, ez ma már vitathatatlan. Meg lehet becsülni, hogy hány csillagot látunk, azok körül hány bolygó kering, és ezek alapján megbecsüljük a látható anyag mennyiségét. Ez azonban nincs összhangban a gravitáció tapasztalt hatásaival. Arra kell következtetnünk, hogy a világegyetem anyaga jóval több, mint a látható anyag, és amit nem látunk, azt nevezzük sötét anyagnak. Erről az anyagról még csak találgatni tudunk, feltehetően nem az ismert, úgynevezett barionos anyag, de ez is anyag abban az értelemben, hogy tömege, azaz gravitációs hatása van. Erre a kérdésre leginkább kvantummechanikai kutatások hozhatnak majd választ.

/Fotó: pixabay/

Hogy kapcsolódik a csillagászati világkép az eszmetörténethez és a vallástörténethez?
V. M.: Nagyon szorosan. Annak a feltételezésnek, hogy esetleg más bolygóknak is lehetnek holdjaik és más csillagok körül létezhetnek bolygók, komoly teológiai következményei voltak, amint ezt Galilei esete mutatja. Hiszen ha más bolygókon is élnek értelmes lények, akkor az emberiségnek osztoznia kell velük az isteni gondviselésben. Különösen súlyos volt az ellent-
mondás a Biblia geocentrizmusra utaló megfogalmazásai és a kopernikuszi világrend között. Általánosságban is igaz, hogy a csillagászat, mint a természetfilozófia leginkább világképformáló szaktudománya minden lényeges ponton összefügg alapvető metafizikai és teológiai előfeltevéseinkkel. Az isteni gondviselést máshogyan gondolja a mechanisztikus természetfilozófiát művelő Descartes, mint egy közvetlen isteni beavatkozást feltételező Newton.

Lehet-e hatása a bolygónak vagy bolygók együttállásának az emberekre?
K. G.: A modern tudomány szerint a válasz nem, bár az asztrológiai jelek egy része valódi hatásokon alapult. A Nap járásának következménye a nappalok és az éjszakák váltakozása. Hasonló a Hold okozta ár-apály jelenség. Ezekből a példákból gondolták az asztrológusok, hogy a többi égitest is hasonló befolyást gyakorolhat ránk. Azt feltételezték, a jellem és a képességek attól függnek, hogy az ember születése pillanatában mely bolygók éppen milyen jegyben jártak, és ez alapján bizonyos tulajdonságokat generálnak a megszülető gyermekben. Azonban a bolygók ilyen hatásait nem sikerült bizonyítani.

V. M.: Sok neves csillagász párhuzamosan foglalkozott asztrológiával is, így például Kepler császári matematikus jövedelmének nagyobb része ebből származott. Sokan hittek az ilyen jóslatokban, például Albrecht von Wallenstein császári hadvezér titokban kért horoszkópot a születési adatai megadásával Keplertől. Később készíttetett még egyet. Mindkét horoszkóp fellelhető. Az elsőben Kepler tökéletesen eltalálta Wallenstein jellemét, a másodikban pedig előre jelezte, hogy Wallensteint meggyilkolják a közeljövőben.

K. G.: Kepler nemcsak a jövedelemszerzés miatt foglalkozott csillagjóslással, mélyen hitt benne. Wallensteinnel kapcsolatban bejött a jóslata, de ez egyedi eset. Statisztikai vizsgálatok nem igazolják az asztrológia jóslatait. Egy francia statisztikus az 50-es, 60-as években vizsgálatokat folytatott arra nézve, hogy az azonos csillagjegyben születettek mennyire választottak azonos vagy hasonló foglalkozást. Nem talált erre bizonyítékot. Továbbá azt akarta igazolni, hogy az élsportolók nagyobb valószínűséggel a Mars jegyében születtek. Ez az állítás sem bizonyosodott be a nagy számok tükrében. A több százezres mintán végzett vizsgálatok alapján azt mondhatjuk, hogy a bolygók emberi jellemekre és sorsokra gyakorolt hatása nem kimutatható.

Melyek az utóbbi harminc-negyven év legjelentősebb felfedezései?
K. G.: Elsősorban a világegyetem felépítéséről tudtunk meg többet. Az évtized legizgalmasabb felfedezései az exobolygók, azaz a Naprendszeren kívüli bolygók. Ma már több ezer exobolygót ismerünk a Nap kozmikus szomszédságában. A csillagok száma olyan nagy, hogy szinte végtelennek tekinthetjük, körülöttük a szintén végtelen sok bolygóval. Ebből már az következik, hogy másutt is lehetnek alkalmas körülmények az élet kialakulásához.

/Fotó: pixabay/

Következtethetünk arra, hogy létezhetnek rajtunk kívül értelmes lények?
K. G.: Emellett egyelőre csak valószínűségi alapon érvelhetünk, de gyakorlatilag végtelen sok bolygó között kell lennie rengeteg olyannak, amely alkalmas az élet kialakulásához. Ekkora számok esetén elmondható, hogy ha valaminek a valószínűsége nem nulla (hiszen a Földön is kialakult értelmes élet), annak valahol be kell következnie.

Kérem, mutassák be készülő kiadványukat.
V. M.: Büszkék vagyunk rá, hogy el tudtuk készíteni  A világ bizonyos szimmetriája című csillagászattörténeti tanulmány- és szemelvénygyűjteményünket, amelynek a munkálatai lassan befejeződnek. Célunk volt, hogy a kora újkori, korszakalkotó csillagászok műveiből vett szemelvények végre magyar nyelven is olvashatók legyenek. Szinte hihetetlen, hogy még senki nem ültette át magyarra Kopernikusz műveit, és Newton vallásfilozófiailag legfontosabb szövege sem volt magyarul olvasható. Munkatársunkkal, Erdei Ildikóval együtt mi fordítottuk le először ezeket a forrásszövegeket, minden esetben az eredetiből kiindulva. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a közel háromszáz oldalas kötettel a magyar kultúra egyik adósságát rójuk le az egyetemes kultúrával szemben. Először válik magyarul elérhetővé hat jeles szerző: Kopernikusz, Michael Maestlin (Kepler tanára), Kepler, Galilei, Descartes és Newton egy-egy tudománytörténeti szempontból alapvetően fontos szövege.

K. G.: Kiadványunk egyetemi tankönyvként is használható lesz, bizonyára haszonnal forgathatják majd TTK-sok és bölcsészek egyaránt. A Typotex Kiadó jegyzi a kiadást, amelyhez a Magyar Tudományos Akadémia publikációt segítő pályázatán egymillió forint támogatást kaptunk.

/Indulókép: A leendő kötet címlapja (A szerzők engedélyével)/