Februárban mutatták be az Eldorádót a József Attila Színházban. A színdarabot Bereményi Géza írta, akinek ugyanezzel a címmel 1988-ban jelent meg népszerűvé vált filmje. A szerző hangsúlyozta, hogy a darab nem a filmforgatókönyv, hanem a téma színpadi változata, tehát önálló színmű. Bereményi néhány jeleneten – Funtek Frigyes rendező kérésére – változtatott is. A történethez vadonatúj zene született, amelyet Mátyássy Szabolcs írt.

Ha rangos nyugati irodalmi lap számol be költőink-íróink teljesítményéről, mindig lelkendezünk. Ráadásul az utóbbi évtizedek azt is bizonyítják, hogy irodalmi alkotásainkat korántsem zárja magába a nyelvünk: jeles műveinkre rendre felfigyel a világ.

Ha az előadások között keresgél, egy átlagos nézőnek is az lehet a benyomása, hogy a színházakban – ellentétben a filmmel és az irodalommal – viszonylag ritkán jelennek meg kortárs történetek. Úgy tűnik, a társulatok többsége ragaszkodik a már bevált művekhez, folyton ugyanazok a darabok kerülnek újabb és újabb előadásokban műsorra. Csak kevesekben él a repertoár megújításának szándéka, és alig akad színház, amely arra vállalkozik, hogy újonnan született kortárs darabokat mutasson be (vagy újból műsorra tűzze az elmúlt években született maradandó alkotásokat).