„Kisváros: ne nagyvárost utánozzon, ne vesse meg a maga kis eszközeit, mert avval nem lehet a nagyváros eredményeit elérni. Nem zenekultúra, ha sikerül vidékre hozni egy világnevű zongoristát, vagy énekest, ami aztán annyira kimeríti a közönség anyagi erejét, hogy többre egész évben nem telik. Cél: saját eszközök számbavétele, azok megszervezése. Nem a nyilvános koncertek száma, fénye! A belső, házi, intim körben muzsikálás gazdagsága az igazi fokmérője. És itt a kisváros túl is tehet. Társas érintkezés mélyebb, közvetlenebb, ráérő idő több. Egyetlen jól vezetett vidéki gymnáziumi énekkar már zenei légkört tud teremteni, ha semmi egyéb tényezője nincs is a városnak. Már kultúrát tud teremteni és terjeszteni. Mi kell ehhez? Azt a balhitet akarom eloszlatni, hogy zeneélet megteremtéséhez pénz kell. Nem: szeretet kell, a zene igazi éhe, személyes hiúság félretétele.” (Kodály)


/Fotó: Alba Regia Szimfonikus Zenekar/

E magvas, máig aktuális gondolatok Kodály Zoltán hagyatékban maradt jegyzeteiben olvashatók, „Fehérvár” megjegyzéssel. A Vargyas Lajos válogatásában és szerkesztésében megjelent Közélet, vallomások, zeneélet című kötetben láttak napvilágot 1989-ben. A szöveg két részletéhez 1929-es dátum kapcsolódik: a székesfehérvári sajtóban ekkor még nincs nyoma Kodály ittjártának. Első látogatására 1939-ben kerül sor, amit a következő évtizedekben több is követ. Vajon milyen célból készítette ezeket a feljegyzéseket? A vidéki városok zenei életének fejlődési lehetőségeit latolgató előadás vázlatának tűnnek. A látlelet pontos – de Kodály elképzeléseit vajon igazolta a jövő?

A város XX. századi zenetörténetének első fontos eseménye a Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesületének 1901. november 17-ei megalapítása, mely társaság – az addigi kezdeményezéseket összefogva – sikerrel teremtette meg a színvonalas zenei és hangversenyélet kereteit. Az egyesület szimfonikus zenekarát 1904 és 1913 között Fricsay Richárd, a kiváló katonakarmester – a világhírű dirigens, Fricsay Ferenc édesapja – vezette. Irányítása alatt fénykorát élte az együttes, mely tagjainak számát és művészi színvonalát tekintve vidéki viszonylatban szinte páratlan volt. A Zenekedvelők Egyesületének a Szent István Teremben rendezett hangversenyein világnagyságok léptek fel. A teljesség igénye nélkül Pablo Casals, Hubay Jenő, Dohnányi Ernő, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Geyer Stefi, a Waldbauer—Kerpely-vonósnégyes, Sándor Erzsi és dr. Székelyhidy Ferenc énekművészek nevét kell megemlítenünk. 1913-ban az egyesület védnöksége alatt jött létre Hermann László hegedűművész igazgatásával az a zeneiskola, amely ma a nevét viseli.

Az egyesület 1950-es megszüntetéséig a város zenei életének legfőbb ösztönzője és szervezője maradt. Fényesebb és sötétebb évtizedek váltják egymást, de Székesfehérváron megszakítás nélkül működik a szimfonikus zenekar, több amatőr énekkar, a zeneiskola, az ének-zenei általános iskolák és gimnáziumok. Két területen különösen figyelemre méltóak az eredmények. Az 1960-as években a város a jazz egyik hazai fellegvárává válik: az Alba Regia Jazz Fesztivál (később Videoton Interjazz Fesztivál) 1967-től 1989-ig világsztárokat hoz el a Vörösmarty Színházba. 2014-től ezt a szép örökséget az Alba Regia Jazz Feszt viszi tovább. Rendszeres az országos érdeklődést kiváltó jazzhangversenyek gyakorlata; a Kodolányi János Egyetemen pedig – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mellett – felsőfokú jazzoktatás zajlik. Hasonlóan úttörő intézmény a negyedszázada, 1994-ben alakult Zeneművészeti Szakgimnázium, amely az országban elsőként ad otthont a középfokú népzeneoktatásnak. A pedagógiai munka színvonalát számos versenyeredmény bizonyítja.

Az ezredforduló utáni években Székesfehérvár kulturális élete folyamatosan gazdagodott, majd a gazdasági válság hatására hullámvölgybe került, több sikeres program (például a nagyközönséget különösen vonzó Musica Regia Fesztivál) megszűnt. Szerencsére kivételek is akadtak. Ezek közé tartozik a belváros műemlék templomaiban 2004 óta megrendezett és töretlen népszerűségű Harmonia Albensis-sorozat, amely a nyári hónapokban az egyházzene remekeit mutatja be a közönségnek.

Az elmúlt öt esztendő régen látott pezsgésbe hozta Székesfehérvár zenei életét: az évtizedeken át a Vörösmarty Színház alá rendelt, 2015 óta önálló, hivatásos együttesként működő Alba Regia Szimfonikus Zenekar három saját bérlettel és egyéb rendezvényekkel várja a zenebarátokat. Számos kórus- és kamarakoncert színesíti a palettát – a bevezetőben idézett Kodály-gondolatnak megfelelően –, elsősorban a helyi muzsikusokra támaszkodva. Nem múlik el hét nívós zenei program nélkül.

Február utolsó napján a Szent Sebestyén-templomban az Alba Regia Szimfonikus Zenekar és a város hivatásos énekkara, az Ars Oratoria Kamarakórus, valamint neves szólisták előadásában, Pad Zoltán vezényletével, telt ház előtt és nagy sikerrel csendült fel Bach Máté-passiója. Ezzel egy időben a Szent István Hitoktatási és Művelődési Központ Szent István Termében a fiatal magyar zongoristageneráció jeles képviselője, Ránki Fülöp lépett közönség elé. Az utóbbi esemény a művelődési ház 1874-ben készült, tavaly felújított Ehrbar-zongoráját középpontba állító, öt hangversenyből álló bérleti sorozat harmadik estje volt. Ránki Fülöp – aki az elmúlt években igényes műsorválasztásaival és elmélyült játékával elnyerte a szakma és a nagyközönség figyelmét – ezúttal Liszt műveiből állította össze programját: a Vándorévek-ciklus első és második kötetéből a Raffaello ihletésére készült Sposalizio, a Michelangelo nyomán keletkezett Il penseroso és az Eglogue után a Bach-témára épülő Weinen, Klagen-variációk hangzottak el; az est második részét a h-moll szonáta töltötte ki. A fiatal művész tökéletes technikai felkészültséggel, széles dinamikai skálával, meggyőző formálással játszotta el műsorszámait. Az est csúcspontja a h-moll szonáta koncepciózus, érett előadása volt. Hiányérzetünk egy szempontból lehetett: Liszt zenéjének látványos, színpadias gesztusai e szokatlanul filozofikus, csiszolt és elegáns előadói stílusban alig jelentek meg. Vajon felbukkannak-e majd Ránki Fülöp későbbi interpretációiban, egy teljesebb Liszt-kép fontos vonásaiként?

Összegezve: két színvonalas és sikeres koncert egyetlen székesfehérvári estén – a folytatás ígéretével és reményében.