Érdeklődéssel figyelem, mi mindent írtok, tesztek ebben az új, karanténos helyzetben, és elgondolkodtam, jómagam mivel tudnék hozzájárulni a közösség tájékoztatásához. Évek óta szabadúszóként tevékenykedem, így rengeteg időt töltök a négy fal között. Kézenfekvő, hogy most megosztom veletek az otthon ülés rejtelmeit.

Hát azt hiszitek, játék, könnyed szórakozás otthon ücsörögni? Hogy erre minden karantenizált egyén képes? Ez bizony tévedés! Otthon ülni emberpróbáló kihívás. Mi több, születni kell rá. Csak a legerősebb, a legelszántabb, kötélidegzettel rendelkező emberek képesek tökéletesen kitölteni a számukra rendelkezésre bocsátott időt, és az unalomnak nevezett szörnyet messze űzni életüktől.

 Vagy talán könnyűnek tűnik reggel legalább két órával tovább ágyban maradni, mint az megfelelne? Abban a szörnyű kakofóniában, amit korábban kelő környezetünk telefonos ébresztői, kutyáinak ugatása, kukásautóinak dübörgése és egyéb hangok keltenek? Családosoknak még a gyerekeket is rá kell venniük, hogy tovább pihenjenek. Micsoda lehetetlen küldetés!

Vagy talán egyszerű dolog éppen annyira összeveszni családtagjainkkal, hogy az ne vezessen örök sértődéshez, de azért kellő alapot adjon a jogos és kitartó dühöngéshez, majd a mormogó kibéküléshez? Márpedig a veszekedés az összezártság legjobb erjesztője! Ne hagyjuk veszendőbe menni apróbb sérelmeinket!

És könnyű talán háromnegyed órát a vécén tölteni, Thomas Mannt vagy Victor Hugót olvasva? Csak a legbátrabbak próbálják ki, akik felkészültek mindenféle gémberedésre, és a nehéz olvasmányok okozta lelki megrendülésre is!.



Vagy szórakoztató nyolc-tíz órákat fotelban ülni, miközben kint gyönyörűen süt a nap? Igazi sporttevékenység, komoly edzettség nélkül ne vágjunk bele! A legjobbak egy idő után képesek alakjukat tökéletesen az ülőalkalmatossághoz idomítani.

A konyhában órákon át pácolni, előkészíteni, sütni-főzni vajon szórakozás-e? Ráadásul a kalóriákra is vigyázni kell, mert az említett fotelban ülés – minden nehézsége dacára – segít fölszedni néhány kilót. És az étkezést elhúzni akár több órára, az semmi? Mennyivel gyönyörűbb állva enni egy gyorskajáldában! De ilyesmiről most ne álmodjunk... 

Vagy játék tán egyfolytában a tévét bámulni? Vicces megnézni azt a tömérdek ökörséget, amit szórakoztatásunkra kitaláltak markukba nevető üzletemberek? De szedjük össze akaraterőnket, és ezt is képesek leszünk teljesíteni. A letapadó szem ellen jó a számolatlanul fogyasztott kávé. (Vigyázat! – a ragtapasszal felrögzített szemhéj már a Tom és Jerryben sem vált be.)

És a számítógép? Nem csekély munka végigjátszani azt a rengeteg blődséget, amivel beszippantani igyekeznek a profitorientált cégek! Micsoda erő és kitartás kell ahhoz, hogy a vesztegzár alá vont személy órákon át lövöldözzön zombikra, vagy hatszáz pályát lenyomjon a kendikrásban. Legyünk kitartóak!

Esetleg az ebéd utáni szunyókálás lenne csekély kihívás, miközben felettünk egy kicsiny gyermek megállás nélkül tologatja a gurulós fotelt, hogy dübörög bele az egész ház? Kérdem én, lehet úgy aludni, hogy a szomszéd üvölteti a zenét, miközben nekünk muszáj volna szunnyadnunk, hogy kitöltsük a nap ásító űrét?

Netalán könnyűnek tűnik a függöny mögül figyelni az utcán zajló (jelenleg nem is zajló) életet? Elképzelni, ki mit mond a másiknak, megjegyezni, hogy a szomszédok mit tesznek, mit hoznak-visznek, majd a kellő alkalommal visszaélni tudásunkkal? Ehhez megint csak legény vagy leány legyen a talpán az otthon ülő!

Mindezek után belátható, hogy otthon tartózkodni nem szórakozás. Kemény munka, akaraterő, elszántság nélkül teljesíthetetlen. A gyengék üvöltve szaladnak a szabadba kirándulni, vagy egyszerűen sétálni, ám a menekülés hiú ábránd csupán. Mert minden séta, minden gyaloglás véget ér egyszer.

És akkor vár a meghitt, a gyűlölt, az otthonos, az unalmas, a barátságos, az őrjítő, a vágyott és elhagyni vágyott otthon.

/Fotó: teenvogue.com/