Nem meglepő tehát, hogy ők reagáltak a leggyorsabban a kényszerszünetre. Március 20-án lett volna Racine Andromakhéjának premierje a színház stúdiójában. A rendezőnő, Gáspár Ildikó, Závada Péterrel és Ari-Nagy Barbarával együtt írta – Szabó Lőrinc fordítása alapján – a szövegkönyvet. A karantén miatt le kellett állniuk a próbákkal, nem sokkal a bemutató előtt. Ők viszont nem hagyták veszni az addigi munkát: videóhívásokkal hívták életre a darabot. A YouTube-on mindenki számára elérhető az eredmény, amely ellentmondásos, de intim „színházi” élményt ad.
Az új műfajról, amit megteremtettek, nehéz távolságtartással írni. A FaceTime-os kommunikációs platform most mindannyiunk elé akadályokat gördít, hiszen nem mindig hallható, kockás a kép, esetleg a közvetítés is lefagy. Ki gondolta volna, hogy ezen a csatornán keresztül válik érthetővé a Szabó Lőrinc fordította Racine-darab.
A színészek játékán keresztül a nehéz irodalmi szövegbe rejtett bonyolult viszonyok és indítékok is tisztán kivehetők. Előadásuk természetes. Talán az otthoni környezet vagy a próba fesztelen hangulata miatt? Vagy a biztonságérzet magyarázza, amelyet a videófelvétel megismételhetősége ad? Itt-ott szinte civilnek tűntek. A színpadon zavaró lenne, de az online felületen kifejezetten előnyükre válik. Hermioné (Józsa Bettina) a nappalijában nyavalyog, Főnix (Vajda Milán) főzés közben ad tanácsokat Pürrhosz királynak (Borsi-Balogh Máté), aki a saját erkélyén dohányzik. Hámori Gabriella Andromakhéként nem is lehetett volna hitelesebb anya, a monológja közben halljuk a színésznő kislányának hangját kiszűrődni a gyerekszobából, aztán kiszaladni is látjuk.
A film nagyon jól sikerült, de hiányzik belőle a drámaiság. Tapasztalat híján még nem tudhatjuk, lehet-e feszültséget teremteni ezzel a műfajjal. De bizonyosan érdemes kísérletezni.
