Thészeusz és Hippolyta esküvőjére mindenki hivatalos. A tündérek, az előkelő athéni ifjak és a mesteremberek is. Ám senki sem akar elmenni: Hippolyta azért nem, mert őt Thészeusz elrabolta és kényszeríti a házasságra. Sok örömük nem is lesz egymásban, de az már legyen Pheidra dolga. A négy előkelő athéni ifjú az apai tiltások elől menekül az erdőbe, merthogy mást akarnak társukul, mint a bölcs öregeik. Az általuk választott megoldás: hallgatnak a szívükre, azonban nem válik be. Az athéni erdőben ugyanis egy éjjel alatt lejátsszák a Cosi fan tutte dramaturgiáját, és a józanodás után már maguk sem tudják, hogy ki kivel érezné jól magát. Oberon, a tündérkirály is dúl-fúl, mert Hippolytát ő szerette egykor, és most is szeretné még, ha felesége, Titánia nem féltékenykedne. De Titánia nem enged a hűség kérdésében, ezért férjura csúnya bosszút áll rajta: varázsszer álnok bűbájával egy szamár iránt ébreszt benne gerjedelmet. A szamár a tragikus hősszerelmest alakító Zuboly, akit gonosz erők változtattak át. Oberon csele azonban visszafelé sül el, felesége többet már sosem érez iránta vágyat, csupán az emberi alakját visszanyert Zuboly iránt. A mesteremberek amatőr színjátszó csoportja szívesen lép fel az esküvőn, ám amit és ahogy darabjukat előadják, az végképpen a szerelmi önfeláldozás karikatúráját rajzolja meg. A történetet mindannyian ismerjük Shakespeare-estül és a saját életünkből.

 

Minden Szentivánéji megrendezésének kulcskérdése: hogyan válik el az álom az ébrenléttől. Ugyanez dramaturgiai szemszögből: miként jelenik meg a tündér és az ember, mennyire különül el a király, az előkelő fiatalok csoportja és az alsó társadalmi rétegből való mesterember-társulat. Horgas Ádám rendezésében az összművészeti jelleg kap kiemelkedő hangsúlyt. Animációja, a színpadképe (három oldalán lepellel eltakart kocka) és a szereplők varázslatos jelmeze mindenkiből képzeletbeli lényt teremtett. A tündérek és emberek között azonban még ennél is erősebb a kapocs a szerepkettőzések következtében, például a tündérkirály Dudás egyben mesterember is. Az emberek és tündérek, a boldogok és a boldogtalanok között folytonos az átjárás. Sok színházlátogató tart ettől a Shakespeare-darabtól, mert számos előadásban obszcén erotikával találkozott, Horgas Ádám azonban finoman adagolja az érzékiséget. Szintén nézői elvárás, hogy legyen érthető a szöveg, de az „Arany-zamata” is érződjék. A rendező rövidítette az eredeti darabot, de meghagyta a nagy költő fordítását. Így mindenkinek a kívánsága teljesül – leszámítva a szereplőkét…