A rendszerváltoztatás előtti magyar színházi repertoáron viszonylag kevés mű körül alakult ki akkora kultusz, mint Spiró György Csirkefej című tragédiája esetében. Ez volt az első olyan darab, amely a pártállami korszak erkölcsi züllését nem öltöztette szóvirágokba, hanem a lehető legnyersebb módon mutatta be. Gobbi Hilda és Eperjes Károly játéka új korszakot hozott a hazai színjátszásba. Zsámbéki Gábor rendező ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar színpadon korábban ki nem mondható alpári kifejezéseket a színészei merjék kimondani. Azzal érvelt, hogy akkoriban már jelentős társadalmi csoportok szakadtak el attól a nyelvi kultúrától, amelyben érzéseiket, gondolataikat és akaratukat meg tudták volna fogalmazni. A színháznak pedig a valóságra kell utalnia ahhoz, hogy hathasson.
