Az MMA tiszteletbeli elnöke köszöntőbeszédében a konferencia sokszínűségét emelte ki: a két nap során művészettörténeti, művészetkritikai és művészetelméleti előadások váltják egymást, de a történeti szemléletmód és a tárgyilagosságra való törekvés mindegyik gondolatmenetében meghatározó. Fekete György szerint a nyugati tudományossághoz képest fél évszázados késésben vagyunk, de lemaradásunk ellenére a magyar művészet és kultúraelmélet heroikusan helytáll.

Az első előadást Szécsi Gábor professzor, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának dékánja tartotta Az identitásformáló narratívák mediatizációja a digitális kultúrában címmel. Az információs technológiák mindennapi használata révén a média logikája behálózza életvilágunkat, és megváltoztatja az olyan társadalmi alrendszereket is, mint a művészet, a politika és a tudomány. Ennek eredményeként egyszerre valós és virtuális világban, különös hibridkultúrában élünk, amelynek identitásformáló hatását-erejét nehéz felmérni.

Boros János filozófiaprofesszor, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára Művészet és filozófia című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a művészet és a filozófia csak akkor létezhet, ha gondolkodnak róla. Egyebek mellett arra is választ keresett, a mesterséges intelligenciának lehet-e szerepe a művészetben. A válasz összetett, hiszen az alkotás nem csupán intellektuális-logikai tevékenység, a mögötte álló ihletőket, érzelmeket a mesterséges intelligencia nem idézheti fel hitelesen.

Farkas Attila filozófus, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Szent István Egyetem adjunktusa A nemzetállam és a posztszuverén utópia címmel tartotta meg előadását. Rámutatott, hogy a nemzetállam létrejötte és fennmaradása szorosan kötődik a nemzeti kultúrához, ezen belül a nemzeti művészethez és elsődlegesen a nemzeti irodalomhoz. Ezért elengedhetetlenül szükséges egy olyan szuverén állami szektor, amely a kultúraszervezés és a kultúratámogatás feladatát látja el.

Pálfalusi Zsolt, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének megbízott kutatója, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója, filozófus, esztéta Appropriation – A kisajátítás mint attitűd a kortárs művészetek fő áramlataiban című előadásában azt vizsgálta, hogy a posztmodern kor miként változtatja meg a plágium fogalmát. Például a Mona Lisa-téma újbóli megfestései is azt bizonyítják, hogy minden generációnak megvan a saját interpretációja, mert az újraértelmezett műalkotásokban saját tragédiáját-katarzisát keresi.

Wesselényi-Garay Andor építész, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi docense Közeg és forma – Adalékok a kortárs erdélyi öko-regionalista építészet megjelenésének építészetszociológiai hátteréhez címmel tartotta meg előadását. Napjainkban új építészeti nyelv jön létre, és a Makovecz Imre szellemi örökségéből megszülető kortárs magyar erdélyi építészet öko-regionalista fordulata a portugál, a spanyol, a voralbergi, valamint a burgenlandi regionalista építészettel is párhuzamba állítható.

Falusi Márton, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, az Országút főszerkesztője A kortárs irodalmi mező színterei című előadásában az írásbeli kultúra látványos átalakulására hívta fel a figyelmet. A digitális korszak alapvető jelensége a szövegek inflálódása. Vajon az irodalmi alkotások kiemelkedhetnek-e a digitális és egyéb médiumok szövegtengeréből? Annyi bizonyosan állítható, hogy a szépirodalmi szövegeknek változatlanul van önálló értékük, és bármennyire képlékennyé vált a fogalom, az irodalmi kánonalkotás az alkotói lét és a kritikai élet szempontjából is elengedhetetlen.

Windhager Ákos, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, zenetörténész A kortárs magyar opera megújítása – Terényi Ede, Gyöngyösi Levente és Eötvös Péter operai életműve címmel tartotta meg előadását. A rendezői színház, a rendhagyó performance-ok, a sztárénekesekre épített operarepertoár önmagában nem tudja tartósan megtartani a közönséget. A műfaj létét a magas színvonalú kortárs operaéletművek biztosítják, amelyek a meglévő zenei ismeretekre is támaszkodva indulnak el új világok irányába.

Ezt követően mutatták be Dér Cs. Dezső és Márkus Renáta Új utak a kulturális marketingben című kötetét. A szerzők hangsúlyozták munkájuk hiánypótló jellegét: monografikus igényű és tankönyvként is használható összefoglalás még nem született e témakörben. A terület jelentőségét az adja, hogy az értékesítéssel a művészi produkció is üzleti termékké válik, és piaci sikere a kulturális marketing eszközeivel biztosítható.

A konferencia második napján Szabó Andrea szociológus a fiatalok kultúrafogyasztási szokásait elemezte a Honnan és mit? A magyar fiatalok az információs sztrádán című előadásában. A tavalyi konferencián megkezdett gondolatmenetet folytatva arra mutatott rá, hogy ma már nem az információ-előállítás, hanem maga a tartalom a kulcs. A felmérések, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a magyar társadalom elsődleges információforrása a televízió, amelyet a rádió és a baráti beszélgetés követ. A sort az online hírportálok és a Facebook folytatja, majd a napi- és a hetilapok zárják.

Kollarik Tamás, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szervezetfejlesztési igazgatója a magyar filmsikerek hátterét ismertette Az állami szerepvállalás változása a magyar mozgóképkultúra területén az elmúlt évtizedben című előadása keretében. Az elmúlt években a magyar audiovizuális szektorban soha nem látott gazdasági fejlődés tapasztalható. Szinte minden európai nemzet stratégiai fontosságúnak tartja, hogy országának legyen önálló filmipara, filmgyártása.

Cseporán Zsolt a hazai színházak állami finanszírozásának kérdéseit vizsgálta (A hazai színházak állami finanszírozásának aktualitásai). A magyar rendszer egyedi, hiszen ebben az állami mellett az önkormányzati és a független szféra is jelen van. Az elmúlt másfél évben átláthatóbb és hatékonyabb rendszer jött létre, ahol előtérbe került a fenntartói felelősség.

A kétnapos konferencia zárásaként mutatták be Boros János Filozófiaművészet című kötetét, amelynek módszertani alapját Immanuel Kant 1790-ben megjelent műve, Az ítélőerő kritikája adta. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára a filozófia sajátos tudományos státuszára hívta fel a figyelmet. Szécsi Gábor professzor szerint a kötet arra keresi a választ, miként határozható meg a filozófia feladata a tudományok között és a kultúrában.

/Fotók: MMA/