2020. február 22-én még megtartották a K2 Színház Búcsúkoncert-bemutatóját, de az előadást – a vírushelyzet súlyosbodása miatt – nem játszhatták többet. Most újra láthatjuk a MU Színházban, noha a világjárvány nem múlt el, és ez teszi hátborzongatóan aktuálissá az emberiség végóráját bemutató, Tarnóczy Jakab rendezte darabot. Egy felső középosztálybeli társaság méltóságteljesen várja az elkerülhetetlen apokalipszist, de az idő vészesen fogy, és úrrá lesz rajtuk a kétségbeesés. Mit lehet mondani az utolsó napon? A rendező szerint semmit: a színpadon egyetlen szó sem hangzik el. Beszéd helyett Mozart Requiemjét éneklik a szereplők. Nem maradt más, mint a zene és az imádság.
/Tarnóczy Jakab: Búcsúkoncert Fotó:Ördögkatlan fesztivál/
A huszonhat esztendős Tarnóczy Jakab tavaly szerzett diplomát a Színház és Filmművészeti Egyetem zenés színházrendező szakán, Ascher Tamás osztályában. Nemzedékének talán legnyomasztóbb dilemmáját viszi színpadra: vajon milyenek lesznek az idős kor évei? „Szorongani ezen kevésbé szorongok, hiszen egyszerűen evidensnek látom az egészet. Az emberi társadalom már igen régóta nem természetesen működik, hanem annak ellenében; még szép, hogy erre valamit válaszol a természet.” Az előadás zenéje Mozart utolsó alkotása. A Requiem dramatikus mű, többször színpadra állították külföldön és idehaza. A színészek – Piti Emőke, Gyöngy Zsuzsa, Borsányi Dániel, Király Dániel és Nagyhegyesi Zoltán – nehéz és szokatlan feladatot kaptak: klasszikus énekkel szólalnak csak meg. Vámossy Éva énekmester segített a fölkészülésben. Szép András zenei vezető és zongoraművész biztosítja a kíséretet, és színészként is jelen van. A darab kivitelezésében fontos szerepet játszott a látványtervező, Giliga Ilka és a dramaturg, Varga Zsófia.
A Búcsúkoncert arra vállalkozik, hogy ráébreszti a közönséget az egyéni problémák mögötti általánosra, egyetemesre. A rendező így fogalmaz: „Nem környezetvédelmi előadásra készülünk, inkább a szélsőséges emberi reakciókra, ösztönökre koncentrálunk, amelyek kicsúcsosodhatnak egy elképzelt világvége-helyzetben. Mindezt pedig humorral tesszük.” Mozart zenéje azt sugallja, a világvége leginkább Európa pusztulását jelenti. Vajon az öreg kontinens művészete hiábavalónak vagy lélekemelőnek mutatkozik majd az utolsó órán?
A zene:
