A 70-es évek első fele nem telik eseménytelenül Bódy számára. Ahogy az Agitátorok kapcsán is írtam, ekkor már részt vett filmes produkciókban forgatókönyvíróként. 1971-ben a Balázs Béla Stúdió annak ellenére választja a tagjai közé, hogy ennek elvileg az lett volna a feltétele, hogy már a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Ez is megtörténik ebben az évben, mégis fontos, hogy Bódy esetében eltértek a bevett szabálytól. Első önálló alkotását is a BBS keretein belül készíti el, a dokumentumfilmként kategorizált A harmadikat. Ennek jelenetei két csoportba oszthatók. Az egyikben azt látjuk, hogy az egyetem tetőteraszán egyetemisták a Faustot próbálják, beszélgetnek, valaki rajzot készít egy lányról. A másik esetében pedig egy-egy szereplő beszél félig magától, időnként nem hallható kérdésekre válaszolva. Ezekből a jelenetekből szerette volna Bódy a „közvetlen megnyilvánulást” képre vinni – ahogy ő fogalmazott erről 1983-ban –, de erre leginkább csak a film főszereplőjévé váló Gomba becenevű lány képes. A teraszjelenetek érdekessége legfőképpen a szereplők személye és további sorsa: Dobai Péter, Szentjóby Tamás, Baksa-Soós János, Luzsicza Ágnes. A felsorolás sajátossága, hogy Baksa-Soós 1971-ben kénytelen disszidálni a rendőri zaklatások elől, Luzsicza Ágnes, Baksa-Soós későbbi felesége szintén disszidál. Szentjóbyt 1974-ben utasítják ki az országból.

A főiskola mellett ebben az időben dolgozik Bódy egy színdarab bemutatóján is. Ez Genet Cselédek című darabja, amelyet a pesterzsébeti Csili Művelődési Központban mutatnak be. Különlegessége egyfelől, hogy a főszerepet Ruttkai Éva játssza, és az egyik cseléd szerepében Monori Lili látható. Az előadásról nem készült felvétel, a két cseléd egyik jelenetét 1972-ben, már a főiskolán filmre rögzítette Bódy.


/Genet: Cselédek szindarabját Bódy Gábor rendezte 1973-ban a Csili Művelődési Házban. Fotó: wikimedia commons/

A következő időszakban Bódy Gábor tevékenysége két fronton is zajlik. A Filmművészeti Főiskolán és a BBS-ben. Utóbbinál 1972-ben az Ifivezetők című dokumentumfilmmel jelentkezik, amely az 1956 utáni úttörőmozgalmat újjászervező ifivezetők találkozóját örökíti meg tárgyilagosan, mégis megértéssel.
.
Ugyanebben az évben a főiskolán elkészíti első vizsgafilmjét, Fogalmazvány a féltékenységről címmel. A főszerepben Cserhalmi Györggyel és Monori Lilivel. Az Állatorvosi Egyetemen játszódó történet – címének megfelelően – egy féltékenységi helyzetet mutat meg. Bódy rövidfilmjeiben egy-egy megoldást próbált a maga teljességében kikísérletezni, amelyeket később a nagyjátékfilmjeiben alkalmazott. A Fogalmazvány a féltékenységről esetében egyértelműen egy helyzet különböző képi megoldását kereste – de ez érvényes a másik két, a főiskola idején készített adaptációra is: Mészöly Miklós: Az állatforgalminál (1973) és Csáth Géza: Apa és fiú (1974).


/Cserhalmi György a Fogalmazvány a féltékenységről című filmben/

Ezekkel szemben kiérlelt megoldások láthatók Bódy későbbi vizsgafilmjeiben, majd ezt követően az újabb BBS-munkákban. Az 1973-as vizsgafilmje a Tradicionális kábítószerünk, amelyben az alkoholizmus a fő téma, de sajátos megoldásként ellenpontozza a lecsúszott, részeg csavargó képét a mellette megjelenő és szakvéleményt precízen felállító orvosé. A kép és szöveg kapcsolatát feszegeti az 1974-es Hogyan verekedett meg Jappe és Do Escobar után a világ is. Az előírt novellaadaptáció feladata alól próbált kibújni Bódy azokkal a megoldásokkal, amelyeket itt alkalmazott. A Thomas Mann-novella szövegét narrátor olvassa fel, miközben ahhoz kapcsolódó híradófelvételek, némafilmrészletek és a Bódy által felvett jelenetek láthatók. Utóbbiak – filmes értelemben vett – archaizáló módon, a minimális cselekmény alátámasztására szolgálnak. Ez a megoldás egyfelől ismerős lehet már az Agitátorokból, és majd visszatér az Amerikai anzixban.

Az Agitátorok és az Amerikai anzix közötti időszak utolsó darabja a Balázs Béla Stúdióban készített Négy bagatell. Ennek összeállítása a BBS-en belüli Filmnyelvi sorozathoz kapcsolódott, amiben Bódy arra a kérdésre kereste a válaszokat, hogy mit értünk mozgóképes nyelv alatt. A négy egységből az elsőben néptáncfelvételeket látunk, amelyen már megjelenik az a szálkereszt, amely fontos eleme lesz az Amerikai anzixnak. A másodikban egy mozgásművész gyakorlatait mutatja a kamera. Ebben a részben szintén a képkivágás, keretezés gondolatiságával kísérletezik Bódy. A harmadikban a Tradicionális kábítószerünkből ismert részletek jelennek meg, végül a negyedik pedig a tükröződés, a végtelen kép kísérletét veszi filmre, amelyet évekkel korábban egy tudományos szimpóziumon mutatott be.

Mindezek a filmes anyagok a felkészülés lépcsőfokai. A rövidfilmek azonban önmagukban is jelentéssel bírnak, hiszen az alkotóra jellemző témakörre összpontosítanak, és az életműben később ikonikussá váló beállításait ezekben kísérletezi ki. 

/Indulókép: Bódy Gábor az Agitátorok című filmben/

Farkas György korábbi írásai Bódy Gáborról az Országútnak: 
Bódy vissztér
Agitátorok