A Dobogó kövek (2010) és a Tékasztorik (2016) után újra összeállt a debreceni független filmes csapat Martin Csaba és Czupi Kála vezetésével, hogy újabb könnyen befogadható, kellően önironikus és tanulságos közönségfilmet forgasson.
Az első Tékasztori-hoz hasonlóan a második rész is Bihari Viktória blogbejegyzésein alapul. A valódi blogger játssza ezúttal is a főszerepet. Noha nem képzett színész, alakítása mégis hiteles és meggyőző. A történet ott folytatódik, ahol az előző Tékasztori végződött: Viki szerelemről és karrierről álmodozik, később a filmkészítés is megkísérti. Az előző részben még volt videotékája, most már csak online üzemelteti, mert közben egy nagy cég – nem túl elfoglalt – kreatívja lett. Édesapját Csuja Imre alakítja, szerelmeit Elek Ferenc, Kamarás Iván és sokan mások.
Az igényesen szórakoztató, megtörtént esetet elmesélő film kiemelkedik a mostani magyar mozgóképek közül, ami azért komoly érdem, mert szerény költségvetésből készült. A történet több aktuális jelenségre is utal: a pozitív testképre, a termékelhelyezések marketingvilágára és a sorozatfüggőségre. Mindegyiket helyén kezeli, válaszai egyéniek és őszinték.
A film készítői – mindezeken túl – tisztában vannak azzal is, hogy az alapötlet mennyi újrázást ér meg. A főszereplő, Bihari Viktória a harmadik részt firtató kérdésre így válaszolt: „Nagyon remélem, hogy nem lesz. Mert viccnek jó, de mindennek van határa.”
