A regéci vár Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a történeti Abaúj megye délkeleti részén, a Hernád völgyétől keletre magasodó Zempléni-hegység nyugati részén, gyönyörű természeti környezetben helyezkedik el. Jelenleg közigazgatásilag Mogyoróska külterülete, a Magyar Állam tulajdona, és a várat Regéc Község Önkormányzata üzemelteti.

A vár feltárása és állagvédelme több mint húsz éve zajlik, amelynek fő kerete a regéciek által is támogatott régésztábor, ahol számos iskola diákjai megfordultak – a leghűségesebbek a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanulói és öregdiákjai Mészáros Attila tanár úr vezetésével. A vár helyreállítása nagyobb léptékben 2015-től folyamatos. Az első nagy rekonstrukciós ütem alatt, a Felsővár tornyának teljes, épületeinek részleges rekonstrukciója és konzerválása elkészült, a vár előtt fogadóépület, Regéc településen belül pedig látogatóközpont épült.

Jelenleg a második helyreállítási ütemben a reneszánsz palota és kapcsolódó épületrészek helyreállítása és állagvédelme folyik. Kosdi Attlia építész vezetésével 423 millió forintból  helyreállítják a Középső vár keleti részét, és újjáépül egy, a 16. század közepén és második felében épült, emeletes reneszánsz palota. A regéci vár reneszánsz palotájának rekonstrukciója és a csatlakozó épületrészek állagvédelme csaknem l 1000 négyzetméternyi épületrészt érint, amelyből 384 négyzetméter padló alatti szint.

/Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum/

A helyreállítás előtt megkezdődött a terület régészeti feltárása, amelyből az itt állott épületek történetére, építészeti részleteire vetülhet fény, valamint az előkerülő leletek a vár korábbi történetére, egykori lakóinak életmódjára is adatokkal szolgálnak.

A regéci vár a 13-14. század fordulóján épülhetett a szarv formát idéző, nagyjából észak-déli irányú hegyre. Mátyás király uralkodásáig királyi kézben volt legtöbbször, Nagy Lajos király többször időzött a vár falai közt. A 15. században az épületegyüttes már a Várhegy teljes platójára kiterjedt, magába foglalta az ún. Felső, a Középső és az Alsó várat. Ezek az elnevezések az 1600-as években keletkezett, bőséges írott forrásokból származnak. A 16-17. században a Középső vár területére reneszánsz stílusú kőfaragványokkal díszített palotaépületeket emeltek, melyeknek legalább négy fő periódusát lehetett elkülöníteni. A regéci vár az oszmán hódítás korában biztonságos lakhelyet nyújtott számos főúri családnak. A Szapolyai, Serédy, Alaghy, Mágochy, Esterházy családok után végül a 17. század közepén a Rákócziak birtokába került. Regéc legfényesebb időszakát a Rákóczi-család két nagyasszonya, Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona alatt élte. A várat Thököly fejedelemségének összeomlása után Caprara császári tábornok a Habsburgok haditanácsának döntése értelmében 1686-ban gyújtatta fel és tette védhetetlenné.

A régészeti feltárás a keleti palotaépület déli részén folyik. Itt az emeleten díszes erkéllyel, festett boltozattal, drága kályhákkal, továbbá kettős árnyékszékkel felszerelt fogadóterem, a földszinten pedig a pékáru sütésére szolgáló kemencékkel ellátott terek helyezkedtek el. A pincében a tartósításra is használt ecetes hordókat őrizték. Ennek a nagyméretű pincének a kibontásán túl az idei ásatási szezonban a páterek házának alépítményét, a keleti falszoros feltöltődését, a későbbiekben az várudvar korábbi építési korszakokhoz tartozó maradványait is vizsgálják a Nemzeti Múzeum szakemberei.

/Régészek munkában a várban Fotó: Bicskei József/Magyar Nemzeti Múzeum/

Vidéken számos mondás, legenda élt még néhány évtizede a boszorkányokról, erdőjáró vajákos emberekről. Ezeknek egészen régre nyúlhat vissza az eredetük, hiszen a 17. században több alkalommal is raboskodott egy férjezett asszony a vár tömlöcében, név szerint Doleszné Pankó. A híres lőcsei fehér asszony perében eljáró bíró, gróf Koháry István, egykori füleki várkapitány is hosszabban raboskodott itt. Egyszer szökést kísérelt meg, sikertelenül. Lehetséges segítőinek felkutatására nagy erőket fordítottak – a ránk maradt peres iratok Doleszné részvételét is erősen feltételezték az ügyben. 

Regéc várának felújításáról, látogathatóságáról ITT olvashat. 

/Indulókép: A vár  Fotó: Bicskei József/Magyar Nemzeti Múzeum/