Harmincöt éve halt meg Bódy Gábor. Tragikus és titkokkal terhelt lezárása életének és életművének arra ösztönöz, hogy újranézzük filmjeit, és próbáljuk megérteni elképzeléseit, gondolatait.
Olvassa el a Bódy-életműről készült sorozatunk első, a második és a harmadik részét is!
Az Amerikai anzix különös fogadtatása és fesztiválsikerei után a következő nagyjátékfilmig Bódy számos érdekes, részben kísérletinek is nevezhető alkotással állt elő. Ekkor a következők készülnek el: 1976: Aldrin, Filmiskola, Pszichokozmoszok; 1977: Katonák; 1978: Privát történelem, Ez a divat. Krétakör. A következő részben külön tárgyalom Bódy két tévéjátékát (Katonák, Krétakör) formai sajátosságaik miatt. A rendező 1976 nyarán kezd el foglalkozni a következő nagyjátékfilmjével, ezért célszerű elszakadni a szoros kronologikus megközelítéstől, inkább szétfutó erek mintájára kell elképzelni munkásságát: egymásból ágaznak szét, majd kapcsolódnak össze művei.
A lista elején egy onnan némiképp kilógó darab, az Aldrin, áll. Rendezőként a zeneszerző Vidovszky László neve szerepel, és csupán operatőrként találjuk Bódy Gábort. A rövidfilm egy anekdotán alapul: valaki találkozik Buzz Aldrinnal, az amerikai űrhajóssal, aki másodikként lépett a Holdra. Ez a második hely nagy kérdése, hiszen az ő nevére már senki nem emlékszik. A történetnél sokkal fontosabb a művészi kivitelezés, hiszen mindezt csak a film szövegéből tudjuk meg. A kulcs Vidovszky zenéje, amit Csengery Adrienn ad elő a kamera előtt. E repetitív zene és énekhang, a szétdarabolt narratív szöveg, valamint a történet szempontjából kiüresített kép összeütközése adja a film kísérleti jellegét és újdonságát.
Az első magyar számítógépes animációnak tekinthető a szintén kísérleti Pszichokozmoszok. A rendező a számítógépes megjelenítéshez paramétereket adott, amelyek alapján szimulációk jöttek létre. Bódy úgy nyilatkozott, ezek a mozgóképes kifejezések eszköztárát kikísérletező folyamat elemei: a kipróbálás után, egy összetettebb filmes alkotásnál már tapasztalatokkal felvértezve alkalmazhatja őket.
Ha ennek megfelelően értelmezzük az 1978-as Ez a divat című rövidfilmjét, akkor nyilvánvaló, hogy újabb műfaji kísérletről van szó – a reklámfilm sajátosságait próbálja az avantgarde irányába elmozdítani –, másfelől a divat, a megjelenés, a konstruált külső szempontjából a Psychéhez készített előtanulmánynak is tekinthető.
Ennek az időszaknak a legfontosabb darabja – az említett tévéjátékok mellett – a Privát történelem és a Filmiskola. Ez utóbbi egyedülálló a magyar filmtörténetben, és feltehetően az egyetemes filmtörténetben is. Adott egy komoly elméleti tudású rendező, aki rendszerezi a film elméletét, de nemcsak gondolati síkon, hanem a gyakorlatban szemléltetve azt. Nem csak a film készítésének gyakorlati bemutatását, de annak minden mozzanatának elméleti megalapozását is célul tűzte ki. Sajnos, a teljes sorozat nem készült el. A kétszer tíz részből álló széria első fele foglalkozott volna a film alapvető elméleti ismereteivel, illetve a médium sajátosságaiból fakadó lehetőségekkel, míg a második – a Bódy által a film nyelvtanának nevezett konkrét filmes példák elemzésén keresztül – a műfajok, iskolák bemutatásával. Az első sorozatból három részt forgattak le, és összesen hatnak készült el a forgatókönyve. A többi témáját csak a tervezetekből ismerhetjük. Jelenleg sincs a nézők számára elérhető kópia az elkészült részekből.
Hasonlóan fontos állomás Bódy életművében a Privát történelem című darab, ami az első olyan alkotás, ahol amatőr filmfelvételekből, a magántörténelem felvillantásán keresztül, ennek töredékeiből épít fel a rendező egy új mozgóképes anyagot. Ennek lehetőségeit ma már Forgách Péter művei és számos külföldi film is jól szemlélteti.
Később, főleg a 80-as években meghatározó irányzattá válik az underground szcénán belül az úgynevezett found-footage film, amely, Bódy Privát történelméhez hasonlóan, a megtalált, fellelt amatőr mozgóképi anyagok felhasználásával válik új, művészi koncepcióval rendelkező alkotássá. De ebben is Bódy volt az első. Már korábban, több filmjében használta az archív felvételeket a hangulat megteremtésére, illetve a fantázia, a konstruált történet és a történelmi valóság közötti határvonal felszámolására. Mindez reflektál a Psyché koncepciójára is: a két főszereplő archetípussá válik, történetük átível a világtörténelmen, a kettő egybefonódik, ezzel a mikrokozmosz felemelkedik a makrokozmoszba.
