Harmincöt éve halt meg Bódy Gábor. Tragikus és titkokkal terhelt lezárása életének és életművének arra ösztönöz, hogy újranézzük filmjeit, és próbáljuk megérteni elképzeléseit, gondolatait.
Bódy életművében és a magyar filmtörténetben is különleges helyet foglal el a Psyché. Nincs egyetlen olyan részlete a filmnek és keletkezésének, ami szokványos volna.
Ma már nehéz eldönteni, mennyire megalapozott az ismert állítás, miszerint a Psyché minden idők egyik legdrágább magyar filmje. A becslésnél célszerű figyelembe venni, hogy a Psyché nem egy film, hiszen a legrövidebb változat is két átlagos hosszúságú játékfilmet tesz ki, másrészt a teljes változat középső része önálló költségvetésből készült a Magyar Televízió gyártásában. A legjobb összehasonlítást és érveket Fogarasi Istvántól, a Psyché és az Amerikai anzix gyártásvezetőjétől olvashatjuk: 2006-ban, a Filmkultúrában megjelent, Bódyra emlékező beszélgetésből kiderül, hogy a televíziós rész nélküli film gyártási költsége az akkori játékfilmek költségének a fele volt. Ami lehetetlen, tehát Bódy valami titkos forrásból készítette a filmet, vagy ha igaz, akkor a többi film jelentősen túlárazott volt, vagy nem megfelelően menedzselt. Alighanem ez utóbbi az oka, amiért már a bemutatót követően elindult a szóbeszéd a Psyché példátlan gyártási költségeiről.
/Részlet a filmből/
Fogarasi István azt is elárulja, hogy Bódy titka a pontos tervezés, az alaposság és a megalkuvás mentes alkotómunka volt, amivel ezt a különleges, kivételesen sokrétű filmet meg tudta valósítani. Egy éven keresztül tervezték a Psyché motívumrendszerét és az effektusok hatásmechanizmusát. A tervszerűséget példázza, hogy pontosan az előre tervezett nyolcvankilenc nap alatt forgattál le a film.
De mitől olyan különleges film a Psyché? Egyrészt olyan irodalmi mű alapján készült, amiről mindenki azt gondolta, hogy lehetetlenség megfilmesíteni. Igaz, Bódy számára Weöres kötete főképp kiindulópontot és inspirációt jelentett: beleképzelte magát a történetbe, és továbbgondolta azt. Ezért nehéz meghatározni, mi Bódy Psychéje – Weöres filmfeldolgozása, de attól teljesen különböző új művészi világ is. További különlegessége az a vizualitás, látvány- és színvilág, ami Bódy újítása, és nem a korábbi eredmények ismétlése. Ahogy rendhagyó a belső világa is, amely elsősorban nem egy történetet akar kibontani, hanem téziseket, teóriákat alakít képpé.
Ahogy Tóth Péter Pál írta nemrég megjelent írásában: „Bódy, a filmnyelv teoretikusa a teóriát filmezte pályája kezdeteitől.” (Bódy és Psyché, Országút online, 2020. szeptember 3.) Azonban az az állítása már vitatható, miszerint: „A Psyché esetében, miközben a filmkészítés szemléletét akarta megújítani, valójában nem a filmet, hanem a film koncepciójának illusztrációját készítette el.” Tény, hogy Bódy saját teóriáját alakította filmmé, de a Psyché több mint egy elmélet illusztrációja. Egésszé, filmalkotássá áll össze a gondolati koncepció, és nem marad tézisek képeskönyve.
A Psyché azért a magyar filmtörténet megkerülhetetlen darabja, mert olyan új megoldásokat egyesít, amelyek a korábbi alkotásokat nem jellemezték. Bódy műve gyökeresen szakít a korábbi filmes megoldásokkal, elsősorban a történetorientált és a főszereplő karakterek változásaira építő, klasszikus elbeszélő filmmel. De ezt úgy teszi, hogy meghagy egy olyan síkot, ami még erre emlékeztetheti a nézőt, talán azért, hogy megmutassa, mi az, aminek hátat fordít. A Psyché univerzumában felsejlik annak az embernek a képe, aki tud a transzcendens szféra létezéséről, mégsem képes kapcsolatba kerülni vele.
A Bódy Gáborról szóló sorozatunk:
1. Agitátorok
2. Út az Ameriai anzixig
3. Amerikai anzix
4. Pszichokozmoszok
5. Bódy Gábor tévéjátékai
