Az igen termékeny alkotó Kőbányai János (1951) életműve felettébb szerteágazó. Mintegy ötven önálló és szerkesztett kötetet, valamint sok száz egyéb írásművet (esszét, novellát, interjút, szociográfiát, publicisztikát, forgatókönyvet) jegyez, fotóiból kiállítások nyíltak, filmeket rendezett. 1988 óta a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat főszerkesztője és motorja, s emellett könyvkiadással is foglalkozik. Az ELTE-n jogot végzett (1975), később a jeruzsálemi Héber Egyetemen zsidó történelemből doktorált (2010). A jogi diploma megszerzését követően gyámügyi ifjúsági előadóként, majd üzemi jogászként dolgozott. Egyetemista éveitől kezdve publikál, a hetvenes években főként szociográfiákat jelentetett meg fiatal munkásokról, a szocialista nagyvállalatok embertelen struktúrájáról és a társadalom peremén élő csellengőkről. Legnagyobb feltűnést keltő esszéi az ifjúsági ellenkultúra mibenlétéről, a magyarországi beat-, csöves- és punkjelenség értelmezéséről szóltak. Riporterként fényképezőgéppel járta a koncertek helyszíneit, és több mint tízezer fotót készített a zenekarokról és közönségükről.
A tárlat mintegy 200 fotója a Kőbányai szociológiai írásaiban gyakran felbukkanó „beat-ünnep” és „beat-ünnep vége” fogalompárra épül. Megjeleníti a beatnemzedék továbbélését, így a fotóművész által »magyar Woodstocknak« tartott, május 1-jei tabáni koncertek ünnepi jellegét kiemelő, a zene felszabadító hatását olykor eksztázisban megélő sztárokat és rajongóikat, illetve a beat-ünnep végét jelző Beatrice-korszak, a csöves jelenség, valamint a korai punk- és alternatív klubkoncertek kiábrándultabb világát.
Mindkét jelenségnek megvolt a nyugati előzménye, nálunk azonban sajátosan magyar jellegzetességeket öltött, nemcsak külsőségeiben, de abban is, hogy az idősebb generációval megélt lázadásba a szocialista rendszer ifjúságpolitikájával szembeni elégedetlenség keveredett.
Jóllehet az államhatalom részéről nálunk mindig voltak a popzenének támogatott formái, a beat- és később a rock- és punkkultúra jó része a tűrt és tiltott kategóriák határmezsgyéjén mozgott. Így volt már az Illés együttes szilenciumra ítélésének idején, és ez a szemlélet lehetetlenítette el a Beatricét, illetve vezetett számos punk- és alternatív koncert (sőt zenekar) betiltásához, egyes előadók bebörtönzéséhez a nyolcvanas években. Kőbányai felvételei ekként a zenetörténeti dokumentáción túl a késő Kádár-korról is látleletet nyújtanak.
A kiállítás virtuális sétája: http://mucsarnok.hu/panoramafoto/beat/
Az eddigi gyakorlathoz képest új, kibővített sétákra nyílik lehetőség, melyek nemcsak a tárlat hangulatát mutatják be, hanem egészében bejárhatóvá teszik azt. Minden kiállított mű külön-külön előhívható, a bejárást hang- vagy videóanyag is kíséri.
Az extra bejárás a szokásos belépőjegyek árának 50 százalékáért érhető el: https://www.jegymester.hu/.../Virtualis-seta-extra-%7C...