Schaffer színdarabja főképp filmként ismert. Miloš Forman 1984-es rendezése csehszlovák-amerikai koprodukcióban készült, és rengeteg elismerést kapott. Maga a szerző dolgozta át művét forgatókönyvvé, ezzel elnyerte a legjobb adaptációért járó Oscar-díjat, és a film ezzel együtt nyolc kategóriában lett győztes.

Nem kis feladatra vállalkozik tehát Koltai M. Gábor  és a József Attila Színház, hiszen a nézők jó része e filmélménnyel érkezik, amit akaratlanul is összevet a színpadi átdolgozással. Olyan világot kell a rendezőnek teremtenie, amelyet látva a közönség megfeledkezik Forman képeiről, a két főszereplőnek, Fila Balázsnak és Tasnádi Bencének pedig úgy kell játszania, hogy ne jusson eszünkbe F. Murray Abraham és Tom Hulce.

A történet arra a Puskin által is felhasznált szóbeszédre épül, miszerint Salieri tette el láb alól Mozartot. A zenetörténeti tényeknek ellentmondva a darab azt állítja, hogy az ifjú salzburgi zsenit nem érti meg Bécs, sőt, kitaszítja. Egyvalakire támaszkodhat csupán, az udvari komponistára, Salierire. Ám ahogy az olasz muzsikus látja Mozart tehetségét kibontakozni, fölfedezi benne a riválist, végül egyetlen célja lesz: elsöpörni Amadeust, és megsemmisíteni az életművét.

Salierit Fila Balázs játssza, aki A király beszéde  – szintén filmről átírt – előadásban is remekelt. Bár kiemelkedik nemzedékéből, mégsem látható sokszor a színpadon, pedig VI. György megformálásával már bizonyított.

Mozartot Tasnádi Bence alakítja, a Katona József Színház színésze: „Én is egy ilyen buzgó-zsizsegő, örökmozgó ember vagyok. Van egy speciális, rendhagyó észjárásom, amely számomra nem furcsa, de néha látom az embereken, hogy kiismerhetetlennek tartanak. Ebben van valamiféle rokonság köztem és Mozart között.

Egyébként kiskoromban gyakran csináltam olyasmit, ha nem volt otthon senki, hogy leemeltem egy CD-t a polcról, Dvořákot vagy akár Mozartot is, és azzal szórakoztattam magam, hogy vezényeltem ezeket a zenéket.”
Hasonlóan különcnek írta le a főhősöket a rendező is. „Schaffer Mozartja és Salierije valójában ugyanannyira bohócszerep is, mint amennyire drámai: hiszen a bohócban rejlő komikum valójában abból a tragikus helyzetből fakad, hogy a figura folytonos konfliktusban áll az őt körülvevő világgal. Mozart és Salieri egyszerre tragikus hős és mulatságos pojáca: a folyton csetlő-botló, harsány és otromba clown meg a mélységesen szomorú fehér bohóc. Remélem, hogy ez a kettősség átsejlik majd az előadáson.”

A zenét vonós kvintett szolgáltatja, és olykor áriák is fölcsendülnek Szigeti Karina előadásában, aki Salieri egyik tanítványát alakítja. Az előadás zenei vezetője Dobri Dániel. A díszlet- és jelmeztervező, Vereckei Rita hű maradt a XVIII. század divatjához, és élénk, friss hangulatot teremtett.

Szóbeszéden alapul a történet, de a darab sok naplórészletet tartalmaz, amelyek arról vallanak, milyen ember volt a zeneszerző géniusz. Mozart összetett személyisége mellett a másik nagy téma különösen aktuális: a politikai hatalom és a kultúra összefonódása.