Molnár Ferencnek sikerült, ami két példaképének, Szigligeti Edének és Csíky Gergelynek, valamint vetélytársának, Szomory Dezsőnek nem – ő a színen maradt. A magyar nyelvű színjátszás műsoraiban neve folyamatosan jelen van: Az üvegcipő, Az ördög vagy a Játék a kastélyban állandó repertoárdarab. Miért ő és nem közkedvelt pályatársai, Szomory Dezső, Herczegh Ferenc vagy Zilahy Lajos? Az elemzők eltérő válaszokat adnak, de abban egyetértenek – Molnár értett a színpad törvényeihez. Alakjai jól játszhatóak és hitelesek (ha nem is mindig árnyaltak), a történetei életszerűek (vagy legalábbis valós helyzetekből indulnak ki), végül úgy bánik a drámai fordulatokkal és a katarzissal, hogy az a nézőt valóban szívén találja.
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Liliom előadása arról tanúskodik, hogy Molnár népszerűségében az aktualitása is szerepet játszik. A rendező, Kovács Frigyes így nyilatkozott a darabról: „A Liliomcímű előadásunk rólunk és nekünk szól, akik szeretethiánytól elvadultunk, akik reménytelenül keressük a szerelmet, és ha megtaláljuk, megijedünk tőle, mert nem tudjuk nevén nevezni sem az állapotot, sem a másik embert. Molnár Ferenc művét teljes mértékben kortársnak gondolom, mondandóját pedig hihetetlenül aktuálisnak.”A korhű jelmezekben és minimalista díszlet között játszódó előadásban a ligeti szépfiú egy pillanatra rátalál a boldogságra, de durvaságával tönkre teszi, és nem kap a sorstól második esélyt, hogy ezt jóvátegye. Zord mese – szép előadásban.
