Micsoda év!

Micsoda év! micsoda év? 
benne a kezdetben a vég,
s ahogy most a végére jár,
tovább folytatja január, 

se tavasz, nyár, se ősz, se tél, 
ha volt is, nyomban véget ért,
helyette, magam sem tudom,
mi történt, elmúlt nyomtalan, 

vegetálok egy éve már,
csak hogy túléljem, ami vár, 
közben talán nem is hiszem, 
ami ellen védekezem,

kezemet annyiszor mosom,
ahány fogódzót megfogok,
kerülöm embertársamat, 
akár én, ő is társtalan, 

egyetlen lény, egy szörnyeteg, 
aki az utcán kiszemelt, 
keze nyúlik kezem felé,
rám fröcsköli leheletét,  

az öregkor és a világ
kórsága bennem összeáll, 
így lettem veszélyeztetett, 
mindenhol veszélyt képzelek,

nem így a nők, úgy viselik 
a maszkot, mint a bikinit, 
mert elviselhetőbb a szép, 
s jövőre is marad remény,

micsoda év! micsoda év? 
szabad-e azt kívánni még
az Istentől, mit eleink
új évi szokásuk szerint.