Szebeni András 1946. április 30-án született Budapesten. 1964-ben érettségizett a Madách Imre Gimnáziumban, ahol Bíró Yvette filmklubjában kezdett vonzódni a képi kifejezésmódhoz. 1964-ben a budapesti Fényképész Szövetkezet alkalmazottja volt és fotós szakmunkás-vizsgát tett. 1972–90 között – a Nők Lapja fotóriportere lett, ahol például Galsai Pongrác irodalmár és Korniss Péter fotóművész is dolgozott. Az ELTE Bölcsészkaron, művészettörténet-filozófia szakon szerzett diplomát. 1975-től a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának alapító tagja, 1978-ban pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja lett. Még abban az évben két hónapig Thaiföldön készített képeket a buddhizmusról. 1979–82 között a Magyarország felfedezése c. könyvsorozat számára az elmeszociális intézeteket fényképezte. 1983-ban jelent meg Bakonyi Péter könyve, „Téboly, terápia, stigma” címmel, melyben a magyarországi elmegyógyintézetek életét és lakóit mutatta be. Ennek fotóit Szebeni András készítette. 1990-től a Magyar Fotóriporterek Kamarája főtitkárhelyettese, 1991–94 között a Playboy riportere, majd művészeti igazgatója volt.

Jelentős volt fotóközéleti munkássága is: 1990-ben a Magyar Fotóriporterek Társaságának alapító tagja, 1995-ig főtitkár-helyettese volt. 1990 és 1995 között pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségi tagjaként tevékenykedett.

Feleségül vette Sóvári Zsuzsa újságírót, aki több kötetéhez készített interjúkat. Szerzőtársai között van még Vass István, Kardos G. György, Bella István, Hernádi Gyula és Esterházy Péter.

Több könyve is megjelent. Egyik, a feleségével, Sóvári Zsuzsa újságíróval közösen készült fotóalbum és interjúkötet, Női Vonal címmel. Az album érdekessége, hogy ismert, gyakorta reflektorfényben álló személyiségek (Ungár Anikó, Udvaros Dorottya, Eszenyi Enikő, Lula – Szász Endre (képzőművész) felesége – Albert Györgyi, Kártyikné Benke Etka stb.), és kevéssé ismert, „civil” foglalkozásúak is vannak közöttük, kinek-kinek saját döntésére bízva, hogy mennyit tesz láthatóvá önmagából.

A vajszínű árnyalat című kötet fotográfiái az 1988 és 1993 közötti magyarországi és közép-európai rendszerváltást örökítették meg; a kötet több kiadást megért, „kultkönyv” lett. Képei eddig huszonöt önálló kötetben jelentek meg, számos köz- és magángyűjtemény őrzi munkáit, a New York-i Metropolitan Múzeum huszonhat fényképét válogatta be gyűjteményébe.

Szebeni András Balogh Rudolf-díjas (1995), Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll-díjas (2006) fotóművésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (2006), Fotóriporteri Életműdíjas (2019) alkotó volt. – olvashatjuk életrajzát a Capa Központ oldalán, ahol 2019-ben írtak róla Fotóriporteri Életműdíja okán.

/Fotó: Szebeni András: Önarckép, Bali, 2006 © Szebeni András capacenter.hu/