A bolsevik sámlin üldögélő Háy Gyula forgatókönyvírás címen gátlástalanul belemaszatolt a Parnasszuson szundikáló Mikszáth Kálmán művébe: „célirányosan” átírta, csonkította, meghamisította a Különös házasság című regényt. A remekműből vallás- és egyházellenes marxista fércművet fabrikált. Nem titkoltan pártfeladatot teljesített: a hamis vádak alapján elítélt Mindszenty József bíboros perét követően a közhangulatban erősíteni kellett a „klerikális reakció” elleni gyűlöletet. „Mindenki előtt világos lesz, hogy a haladó erők, amelyek ebben a filmben felveszik a harcot a sötétség hatalmai ellen, a mi harcainkat készítették elő és ma, a mi eredményeink, a mi sikereink által győzedelmeskednek. Ilyen értelemben kellett a »Különös házasság«-ot mint aktuális filmet megírnom és elkészítenünk. Reméljük, hogy a magyar dolgozók – fejezte be nyilatkozatát Háy Gyula – helyeselni fogják a módot, amellyel a nagy klasszikust: Mikszáth Kálmánt közelebb hoztuk hozzájuk.” (Színház és Mozi, 1951. február 11.)

Ilyenek, olyanok, sokfélék a filmkritikusok. A korkegyenc elragadtatottan lelkesedik a klerikális reakciót leleplező remek mozidarabért, az ügyeskedő óvatosan művészi hibalistát is megfogalmaz.

A dicséretek, bírálatok mindegyikének fontos kulcsszava: „fejleszti”.

Háy Gyula „Bátran fejleszti tovább a szabadgondolkodó Medve doktor jellemét…” (Friss Újság, 1951. február 20.) Mikszáth regényében Medve doktor „érdekes kis hörcsögember”, józanul gondolkodó, okos orvos, Sárospatak nevelte kálvinista, aki néhány pohár jóféle tokaji bor elkortyolgatása után szenvedélyesen kötekedik a katolikus pappal, idézetekkel bizonyítva a Szentírás némely állításának logikátlanságát. Hazafelé menet szélütés éri és meghal a regény első részének negyedik fejezetében: mellékszereplő.

A filmben főszereplő: a francia forradalom, a felvilágosodás, az ateizmus harcos hirdetője, képviselője, aki öntudatosan megfenyegeti a bíborost: perdöntő bizonyíték tulajdonosa, s ennek alapján az egyház ellenében lesz koronatanú másnap a szentszéki tárgyaláson. Aznap éjjel – így „fejlődik” a filmben Mikszáth regényalakja – az ateista orvost meggyilkolja a reakció.

Forgatókönyvében Háy Gyula „bátran fejleszti tovább az ezermester Vidonka jellemét”. (Friss Újság, 1951. február 20.) A regényben Vidonka először rémülten megszökött a tanúskodás elől, majd erőteljes baráti bátorítás hatására megmozdult a lelkiismerete, és „olyan bátor vallomást tett a Dőry által rendelt emelőgépről, annak készítéséről, alkalmazásáról és eltüntetéséről, valamint ama kísérletekről is, hogy Dőry őt pénzbeli ígéretekkel külső országokba idegen név alá kívánta rejteni, hogy a kanonoknak ég felé meredt minden haja szála”. (Második rész, 15. fejezet)

A regényből néhány évvel korábban készült színpadi változatban (Örkény István–Gyárfás Miklós: Különös házasság, Pesti Színház, 1947. szeptember 10.) Vidonka Mikszáth Kálmán szellemétől, ízlésétől, kultúrájától idegen osztályharcos vallomást tett: „Én vagyok csak szegény asztalos. Aztán bekerülte kastélyba magának és látta, hajhászkodnak urak kastélyban… Kártyáznak, pipáznak és… böfögnek… És csinálnak nagy disznóság és a pap mondani utána imádság.” A filmben Vidonka már mindenre elszánt forradalmárként támadja az őt ostoba parasztnak minősítő Dőry bárót.

Mikszáth művében Vidonka menyasszonya, majd felesége, a csupán egy-egy félmondatban megemlített Katuska a filmben Katica lesz, mindig patyolatfehér-ragyogásban kisasszonyáért rajongó szolgálólány, aki váratlanul, egy pillanat alatt a „jobbágyerkölcs” (Köznevelés, 1951. március 15.) harcos képviselőjévé fejlődik. A regényben halk szavú, szolgálatkész református diák, a főhős gróf köznemes barátja, Bernáth Zsiga a filmben ateista hitszónok, a népet forradalmi tettre tüzelő néptribun. 

Az író Mikszáth Kálmán ezerféle embert teremtett regényeiben. A forgatókönyvíró Háy Gyula számára kétféle ember létezik: haladó és reakciós. A filmben – a rendező, Keleti Márton segítségével – a császárnéból dekoltázsára gőgös kocsmárosnét farag, a ravasz, okos Metternichből hajbókoló, gülüszemű kismalacot, a jezsuita páterből szemforgató, grimaszoló bohócot.

A Kis Újság kritikusa szerint a „szociálisan továbbfejlesztett jellemek egész sorát felmutató forgatókönyv” minden haladó erénye ellenére a női jellemek halványak, Vidonkát forgatókönyvíró és rendező megfosztották humorától, és hiányzik a császári udvarhoz húzó főnemesség kritikus ábrázolása. De – s ez a fontos! – a film alkotói „művészi szárnyalással fejlesztették a regény arra alkalmas helyzeteit és jellemeit a haladó gondolat irányában”. (1951. február 20.)

A kommunisták számára 1950-ben Mikszáth Kálmán nem igazán haladó író, de művének „arra alkalmas helyzeteit és jellemeit” a megbízhatóan haladó forgatókönyvíró elvtárs a haladó gondolat irányában fejlesztette tovább.

Mikszáth Kálmán azóta forog a sírjában. 

Gyarmatosított hazánkban a múlt század ötvenes éveiben senkinek nem volt ajánlatos megfeledkeznie fenntartás nélkül tisztelt példaképünkről, a nagy szovjet elefántról! Szemléltető példatár, kór- és korkép a magyar filmkritika eszement állapotáról.
„Nem öncélú szemkápráztatás amit csinál [az operatőr], hanem a szovjet mesterektől tanulva – jellemez a színekkel.” (Szabad Nép, 1951. február 18.) „Külön érdeme a rendezőnek, hogy számolt a színesfilm lehetőségeivel s hogy jól értékesítette a szovjet tanulságokat.” (Népszava, 1951. február 18.) „A film színes. A színtechnikában a rendezést az az elv vezette, hogy a színösszeállítások a szovjet színesfilmek példája nyomán, ne legyenek öncélúak, s amellett gyönyörködtessék a nézőt.” (Kis Újság, 1951. február 13.)
„Szabó Ferenc kísérőzenéje szovjet hagyományokat követ… A magyar színesfilm technikájában jelentős haladást mutat fel a film. Tovább kell haladnia a szovjet színesfilm-kijelölte úton.” (Köznevelés, 1951. március 15.)
Mikszáth Kálmán regénye remekmű, életünkben örömforrás: bármikor érdemes elolvasni. A Különös házasság című, 1950-ben készült színes magyar film „időkapszula”: a jelent nyomorító, a múltat meghamisító népi demokratikus rendszer hagyaték-maradéka.
Régi tapasztalat: minden hagyatékban, a sok limlom, idejétmúlt ócskaság, porosodó múltdarab között mindig lehet találni valami értékeset.

Aranyrög a homokban: Somlay Artúr, azaz Fischer István érsek úr néhány perces jelenete a filmben. 

Az esztergomi bíboros érsek palotájában fogadja az őt tetemes anyagi áldozatok árán bíborosi kalaphoz segítő Buttler János grófot. A bíboros ül a hatalmas íróasztal mögött, szemében őszinte öröm, mosolyog az asztal túloldalán vele szemben helyet foglaló grófra.
Szent ígérettel fogadom, édes… fiam… Szava elakad, egy inas vastag borítékot helyez az asztalra, a császárné küldeményét. Az érsek ollóval bontani kezdi. Szent ígérettel fogadom… Feláll, olvas, tétován motyog. Szent ígérettel fogadom, édes… Már szemben áll a gróffal. Igen… Szent ígérettel fogadom, amint mondtam, édes fiam, hogy ön nem lesz boldogtalan. Buttler boldogan mosolyog. De óvom, nagyon óvom, édes fiam, hogy a boldogságot itt, ezen a földön keresse… Amit ön kíván, kedves grófom, az teljességgel lehetetlen…

Somlay összehúzott szemmel hosszan magyaráz; amit mond, hasonlít, de csak hasonlít a Mikszáth megfogalmazta gondolatokra.

Az elválás pillanata a regényben: „De hiszen ön nekem mást ígért, érsek úr – szólt a gróf haragosan.

Bocsásson meg, kedves gróf, de nem voltam kellőleg informálva.

Ah, értem – szólt a gróf gúnyosan –, én is úgy jártam. Én sem voltam kellőleg informálva az ön jelleme felől.” (Második rész, 20. fejezet) A filmben az érseki kioktatás után ránk mered a gróf riadt szeme: De hiszen ön mást ígért nekem. Somlay lassan összekulcsolja a kezét, kicsit előrehajol. Rosszul voltam informálva. Lélegzetvételnyi csend. Úgy látszik, én is. Hirtelen találkozik a gróf és az érsek tekintete. Somlay nagyon lassan széttárja karjait, mélyen lehajtja a fejét. Megadja magát. Mozdulatlan csend. A gróf szótlanul elindul az ajtó felé.

A kritikusok megnézték a filmet, és az érsek szavait a polcról leemelt regényből idézték. Ha észrevették, letagadták, hogy Mikszáth műve és a film között világrésznyi a különbség. Hazug kórusban azt harsogták: „A Különös házasság az első olyan Mikszáth-film, amely valóban Mikszáth-film. Ebből a filmből Mikszáth beszél a mához, ő tanít, ő buzdít, ő leplez le.” (Szabad Nép, 1951. február 18.) „Az urak Magyarországán elsikkasztott Különös házasság a dolgozók Magyar Népköztársaságában hatékony fegyverré vált a hazaáruló főpapok, Mindszenty és Grősz s a köréjük csoportosult reakció elleni harcban.” (Romániai Magyar Szó, 1952. augusztus 17.) Ünnepi csinnadratta kísérte a film díszbemutatóját a Városi Színházban 1951. február 12-én. Március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki Háy Gyulát, Keleti Mártont, Pál József díszlettervezőt és „A Különös házasság c. film megalkotásában kifejtett munkássága elismeréseként 20 ezer forintos Kossuth-díjat kapott: Somlay Artúr színművész Fischer érsek alakításáért”. (Szabad Nép, 1951. március 16.) Hetven évvel Somlay Artúr tragikus halálba menekülése (1951. november 10.) és a film bemutatása után az „időkapszula” őrzi számunkra a tragikus pillanat szívszorító emlékét. Somlay Artúr a magyarok és Magyarország boldog jövőjében reménykedő, hazánknak örömteli jövőt álmodó színész – filmforgatás: a megvilágosodás pillanata – megadja magát: Rosszul voltam informálva – mondja összetörten, előregörnyedve, lassan széttárt karokkal.


Nagy színész, hívő ember, szülőföldjéhez ragaszkodó magyar: halála előtt figyelmeztette az itt maradókat, akik 1951-ben még nem tudták, hogy rosszul vannak informálva.


Ezért a szívbe markoló színészi és megrendítően tragikus emberi pillanatért érdemes megnézni ma ezt a régi, színes, hazug filmet.

Visszapillantó tükör: múltunkat látjuk benne, amelybe belehaltunk, amelyet túléltünk.

A szerző író, rendező, színháztörténész.