Hétfőn este kilenc órakor a Radnóti Színház kertjében Pál András kinyitja a horgászszékét és egy sört. Nem tréfás anekdotázásba kezd, hanem Petri-verseket mond. Társa a kortárs színházi zene nagy alakja, Rozs Tamás. Az intenzív Petri-hangulatú előadást Valcz Péter rendezte. 2017 óta játsszák a darabot a színház Keres Emil Próbatermében, de nyaranta szinte minden fesztiválszínpadot megjárnak. 2018-ban a MOST Fesztiválon elnyerték a legjobb monodráma díját, de ez kicsit csalóka, hiszen két ember összjátékát látjuk. A zenész nem csupán kíséri a színészt, hanem partnere a színpadon.
Rozs Tamás és Pál András tolakodó közvetlenség nélkül teremt bensőséges kapcsolatot a közönséggel. Szakmai összeszokottságuk, harmóniájuk őszintévé tesz minden szót és hangot. Nem céljuk Petri Györgyöt imitálni, inkább kettejük szövetségének sajátos hangján szólalnak meg a versek. Pál András így vall erről: „…amint ő megpendíti a húrt egy bizonyos tónusban, én nem mondhatom egy másik tónusban a verset. Kölcsönös bizalommal függünk egymástól. Lehet, hogy ha én egy nagy Petri-elemző vagy Petri-imitátor volnék, pontosan tudnám, hogyan mondom a verset, de én ezt nem tehetem, én a Rozs Tamás és a Pál Andris vagyok.”
Különleges, új élmény megzenésítve hallani ezeket a szabad, kötetlen ritmusú verseket. Az előadás hangulata olyan, mint a cselló hangja: először a dallamokra figyelünk, aztán a basszusokat is érezzük. A divatos verses-zenés összeállításoktól eltér ez az est. Az apró életmozzanatokból – feketekávékból, női nevekből és albérleti szobákból – összeálló kis jelenetek mélyebb összefüggéseket tárnak fel. Kirajzolódik egy korszak súlyos társadalmi valósága. Petri versei felidézik a múlt század végének hangulatát, és nekünk csak figyelni kell. A kiábrándítóan prózai, keserű sorok mögött felfedezhetjük a költő érzékeny líráját. És hatására mindennapi dolgainkban is megláthatjuk a költészetet: amikor vonatjegyet váltunk vagy öltözködünk. A részben az egészet.
