Az Isteni Ige Társasága, vagyis a verbiták magyar rendtartománya néhány napja közölte, hogy életének 89. évében 2021. január 18-án Szombathelyen elhunyt Hirth Vilmos, a magyar verbiták korábbi provinciálisa. Fülöp-szigeteki levelezőnk, aki szintén verbita misszionárius, az alábbi írásban búcsúzik egykori mesterétől.
„Pap, szerzetes és misszionárius” – ez a hármas hivatás jellemezte Vilmos atyát, amelyhez hármas elkötelezettség is járult: német nemzetiségi öntudat, a magyar haza szeretete és a paraguayi misszió iránti lelkesedés. A Baranya megyei Mágocson született, családját származásuk miatt kitelepítették, amitől ő azért menekült meg, mert már belépett a verbita rendbe. Kőszegen képezték ki a külföldi missziós munkára, németországi tanulmányait követően 1960-ban pappá szentelték. Elöljárói Paraguayba küldték, ahol fontos tisztségeket töltött be a szerzetesrendben és az egyházmegyében. Hívei rajongtak érte. Amikor egy külföldi látogató megkérdezte őket, milyen vallásúak, valamennyien azt válaszolták: „Mi a Vili atya hívei vagyunk!”
Ezért aligha volt könnyű számára, amikor a rend római központja 1992-ben felkérte, hogy több mint három évtizedes latin-amerikai szolgálat után térjen vissza hazájába, és tartományfőnökként szervezze újra a rendi életet, szerezze vissza ingatlanjaikat és népszerűsítse a magyarok körében a világmisszió szinte feledésbe merült ügyét.
Hozzá hasonlóan a rendszerváltozás utáni első években több misszionárius is hazatért a világ távoli, egzotikus országaiból. Mi volt a közös a hazatért misszionáriusokban amellett, hogy mindannyian magyar verbiták? A Cursillo lelkiségi mozgalom iránti vonzalmuk. Vilmos atya is egyike volt a Cursillo magyarországi megalapítóinak. Más kezdeményezésekben is szívesen részt vett: az évenként ismétlődő Világmisszió Országos Ünnepe, a missziós táborok, a plébániai missziós hétvégék jellegzetes utcai apostolkodással mind az ő tartományfőnöksége idején kezdődtek.
Jöttek a missziós rendbe belépni kívánó fiatalok, akiket lelkesítettek a világot járt hithirdetők élménybeszámolói, tanúságtételei arról, hogy a világ más részein milyen sokszínű a katolikus egyház. „Menjünk külföldre, dolgozzunk az egyházért a távoli országokban, ahol a pap a rábízott közösség mindenese” – mondogatták a frissen belépett fiatalok.
Vilmos atya szíve azonban már a magyarországi misszióért dobogott, bár mindig szívesen mesélte fantasztikus paraguayi élményeit. Többször volt tartományfőnök és nyugdíjba vonulása után is nagy tekintélynek örvendett a magyar rendtagok körében.
Isten veled, Vilmos atya! Nyugodj békében!
