Oz Perkinsnek – Anthony Perkins fiának –, a 2020-as Jancsi és Juliska című film rendezőjének sikerült nagykorúsítania a népmese műfaját. Horrorváltozatnak nevezik az általa rendezett alkotást, de valójában alig borzasztóbb, mint az eredeti Grimm-mese, és jóval mívesebb, gondolatgazdagabb, mint egy átlagos borzongatós mozi.

Perkins filmjében olyan súlyú a régi mese, mint amilyen akkor volt, amikor még a falusiak mesélték egymásnak. A rendező biztos filmtörténeti tudás és eszköztár birtokában vág neki, hogy a mesét visszahelyezze örökébe, és az eredeti Gretel és Hansel történetet némiképp új mesefordulatokkal kibővítve, de a hagyományokat megtartva, úgy mesélje el, hogy az mindnyájunkról és mindnyájunkhoz szóljon. A horror klasszikusai éppúgy eszünkbe jutnak a képsorokról, mint az Alice Csodaországban vagy Dreyer 1928-as némafilmje, a Szent Johanna szenvedései. A kortárs művészfilmektől a saját időt veszi át, de a lassú kameramozgások nem unalmasak, illetve azt, hogy szinte nincs zene, nem dalolnak sípoló hangon őzikék és mókusok.

A 2020-as Gretel és Hansel története a boszorkány gyermekkorában kezdődik. Gyönyörű kislány születik egy erdőszéli falucskában. Egyéves korában a gyermeket halálos betegség támadja meg. A varázsló, aki meggyógyítja, az egészsége mellé „ajándékot” is ad. Sokáig azt hiszik a faluban, ha furcsa is a kislány, nem árt senkinek. Csakhogy a csodaszép gyermek puszta tekintetével úgy megbabonázza édesapját, hogy a papa, aki kovács, izzó vasdorongot helyez a szájába. Akkor a rózsaszín sapkás gyermeket az erdőbe viszik, és magára hagyják.

 

Sok évvel később a faluban éhínség és járvány pusztít. Gretel (Sophia Lillis) és Hansel (Samuel Leaky) családtagjai – anyjukat kivéve – már meghaltak. Szolgálni küldi őket a koplalástól és a halálfélelemtől félőrült anya, de Gretel nem áll a kéjenc várúr szolgálatába. A hazakullogókat az anyjuk baltával kergeti el a háztól. Gretel az apácákhoz mehetne, de öccsét oda nem fogadnák be. Ballag hát a testvérpár az erdőben. Gretel azt ismételgeti, vigyázni kell azokkal, akik ajándékot kínálnak, ahogy azokkal is, akik az ajándékot örömmel fogadják. 

Aztán találkoznak egy vadásszal, aki enni ad nekik, fürdeni küldi a gyerekeket, és nem kér cserébe semmit. A vadász a favágókhoz küldi őket. Ott Hansel talán munkát és élelmet kaphatna, de Gretel nem számíthatna sok jóra a durva és magányos férfiaktól. Mennek tovább, és azt kezdik érezni, hogy valami ismeretlen erő vonzza magához őket.

/Részlet a filmből/

Galócákat találnak egy tisztáson, és a gombák ezt mondják Gretelnek, aki egészen közel hajol hozzájuk: „Egyél meg!” Éhesek a testvérek, mint a farkas, ezért alaposan begalócáznak a hímes réten. Táncol, billeg a kamera, hullámzik, púpozódik a talaj, a sárga falevelek is új életre kelnek.

Ekkor már nincs messze a mézeskalács-emberkékkel szegélyezett kert, amelyben a boszorkány háza áll. A gyerekek, miután az ablakon át hatalmas tál ételeket látnak odabent, dobálni kezdik a házat, amelynek nyíló ajtajában egy villanásig szabadkőműves szem látszik. (Később lesz még pentagramma is egy fára karcolva.)

A boszorkányt alakító Alice Krige – aki a londoni Shakespeare Társulat tagja volt, és színészként-producerként horrorfilmek készítésében is aktívan részt vett – szakít az eddigi Gretel and/und Hansel-filmekben látott nagyon gonosz, nagyon vicces boszorka-figurákkal. Kifinomult és intellektuális, művelt, türelmes és érzékeny. Kétértelmű poénokkal szórakoztatja magát illatozó süteményei és gyógynövényei fölött, közben őszintén megszereti Gretelt, míg csak igazi, véres horrorba nem csap át a történet…

/Részlet a filmből/

A film vége felé kiderül, hogy Gretel (Sophia Lillis, akit az Az című Stephen King-regényből készült, 2017-es filmben, majd folytatásában már láthatott a magyar közönség) nem kiszolgáltatott, eltévedt kislány, hanem korunk jellegzetes nőalakja, aki kezdi megérezni és használni az erejét, de megígéri, hogy nem fordítja rosszra. A film elején akár fiú is lehetne. Csúful grimaszol, a kamera túl közelről veszi, a kép is torzít: még nem tudja, ki valójában. Onnantól, hogy magára ébred, Galo Olivares kamerája szereti, innen-onnan megcsodálja, álmodozik róla, vajon milyen lehetne hosszú hajjal vagy érett nagylányként. Hansel (Samuel Leakey) alakjában is ott van a későbbi férfi. Nagy fát még nem tud kivágni, igazi erejéről még nincs sejtelme. Hiába naiv és gyerekes, mindig tudja, mit érez, mit gondol Gretel, talán jobban, mint a lány maga.