Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe február 2., amely egyben az Istennek szentelt élet, vagyis a szerzetesek napja a katolikus naptárban. A Párbeszéd Háza igazgatójának e napra született elmélkedését közöljük.
Mindenki életében van ünnepi pillanatot jelentő találkozás, amire szívesen emlékezik, amiből erőt merít, aminek szépségét örömmel osztja meg. A keresztények számára február 2-a ilyen nap. Két idős ember a karjaiban tart egy csecsemőt, akit sosem látott.
Az életből távozóban önfeledten örvendenek az érkező új életnek. És amit hitükben fölfedeznek a csecsemővel kapcsolatban, az túláradó örömmel, hálával tölti el őket. Az emberiség szent iratai közül a Lukács szerinti örömüzenet beszéli el ezt az eseményt. Érdemes rászánni ma kis időt, csendet, elolvasva a 2,22–40. verseket, hogy ki ne maradjunk az örömhírből.
Miről is van szó igazán? Egy nem keresztény vagy nem hívő ember tud-e kezdeni valamit ezzel az eseménnyel? Segítségül tekintsünk egy nagyon aktuális kérdésre, az eugenika és a transzhumanizmus kérdésére. Az ember „nincs készen”, képes tanulni és változni, potenciáljai megvalósulásához nem kell várnia a természetes kiválogatódásra, tehet értük saját maga. És tesz is. Az eredmény néha jó, néha nem. Sok mindentől függ a kimenetel, de mindenki megegyezik abban, hogy a cselekvő embertől is függ az eredmény. Elég arra gondolni, hogyan készült a magyar egészségügyi csoport a sziámi ikrek szétválasztására a közelmúltban: hihetetlen szívóssággal gyakoroltak, gyakoroltak, gyakoroltak, hogy amikor élesben végzik a dolgukat, mindent a legjobban tegyenek. Meg is lett a világra szóló eredmény.
Sok szó esik ma a 2.0-s emberről, akit majd génmanipulációval és még ki tudja, mivel, előállítunk. Mindezt annak a szabadságnak a révén, amink van. Az emberiség történelmében ott találjuk ennek a törekvésnek évezredes nyomait. A zsidó-keresztény hagyományban az 1.0-ás ember a Teremtő kezéből került ki. A mai ember ennek az első embernek a külső és belső kényszerek, erők által változott utóda. Az évezredes tapasztalat, a külső és belső megvilágosodások arra tanították az embert, hogy igazi problémája nem testi-szellemi, hanem lelki. És ezen a téren nem képes Münchhausen báró lenni, bármennyire szeretne. A 2.0-ás embert is csak a Teremtő képes előállítani, illetve a vele együttműködő ember.
A találkozás a jeruzsálemi templomban az öregeknek azért lett kimagasló ünnep, mert várakozásukra a csecsemőben meglátták a Teremtő üzenetét: jövök, lesz belőletek 2.0-ás, ha velem tartotok. Vajon tévedtek?
