Clara Janés Nadal (1940) barcelonai születésű spanyol költő, regényíró, filmforgatókönyvek ihletője, irodalomkritikák, naplók és visszaemlékezések szerzője; angol, arab, cseh, francia és török nyelvű költemények fordítója. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el – legutóbb 2019-ben. Sokirányú tevékenysége természetesen következett a művészetek, a klasszikus és a popzene, a természettudományok, a kvantumfizika és a káosztan felismerései, a nagy világvallások és a filozófia megfogalmazta emberi létkérdések iránti érdeklődéséből.
Alkotói pályája kezdetét keserűség, aggodalom és magány jellemezte. Későbbi költeményei viszont arról tanúskodnak, hogy találkozott a lélek, a szellem gazdag kincseivel, és ez erővel töltötte el. Sokoldalú ismereteinek rendszerezéséhez hozzájárultak a XX. század jelentős spanyol filozófusával, María Zambranóval folytatott beszélgetései.
Versei kötetlen sorszerkezetűek, az egy-két szóból álló sorok megszakítják az előző versszak sodró lendületét vagy visszafojtott sikoltását. A magyar fordítások ezt kitűnően érzékeltetik. Költeményeiben a világ néma, mozdulatlan tárgyai is szárnyalnak vagy kétségbeesetten zuhannak. A szerelmi bánat vagy boldogság az univerzum szintjére emelkedik. Clara Nadal nem a női mivolt sajátosságait, hanem a lét minden vonatkozását kutatja, az embert gyötrő egyetemes kérdésekre keresi a választ. A sötétségben várja a fényt, a teremtés eredeti ragyogását. Magához öleli a mindenséget, a szelet, a párát, a pillangókat, a felhőket, a virágszirmokat, mert mind hozzá szólnak: segítik megértenie és megértetnie a világot.
