Barta Lajost (1878–1964), a magyar színházi élet egykor jelentős alakját mára elfelejtették. Világlátása Kassák Lajoshoz állt közel: társadalmi kérdések éppúgy megjelentek írásaiban, mint az élet egyszerű kérdéseire adható bonyolult feleletek. Erősen kötődött a baloldali mozgalmakhoz, szerepet vállalt 1919-ben, majd 1946-ban is. Ma már csak azokat a drámáit játsszák, amelyekben az emberi személyiségeket tudta kibontani.
A Szerelem (1914) című színmű feszült atmoszférájú női darabját a magyar Három nővérnek is nevezik. Csehov művének stiláris hatása nyilvánvaló, a tartalmi rokonságot az adja, ahogy a női sorsok korabeli kötöttségét bemutatja. Barta darabjában a három lánytestvért – és az őket nevelő édesanyjukat – egyetlen cél hajtja: férjhez menni. Az író szembefordult a téma olyan könnyed feldolgozásával, amint az Herczeg Ferenc A Gyurkovics-lányok, Csiky Gergely A nagymama vagy Szomory Dezső Bella című darabjában látható, és a felvetett kérdéseket tragédiák során keresztül válaszolja meg. A romantikus felfogást csupán a szimbólumokkal jelzi.
Keresztes Attila rendező így nyilatkozott a darab jelképiségéről: „A Szerelemben is négy évszak van. Ezt a négy stádiumot látjuk a négy női alakban: a még zsenge, bimbózó szerelem tavaszát a legfiatalabb lányban, Böskében, a szenvedélyes, érett szerelem nyarát Lujzában, a vénkisasszonyság kemény-keserű őszi szikárságát Nelliben, illetve a Mama alakjában megállapodott bölcs téli csöndességet.”
A Csehov-előadásairól ismert rendező 2006-ban nagy sikerrel állította színpadra a darabot a Csíki Játékszínben. Számos fesztiváldíj után hívta meg őt a szatmárnémeti Harag György Társulat. A jelentős közönségsiker hatására került online felületre a felvétel.
