A torony látványa nemcsak az épülettípushoz, hanem a település képéhez is hozzátartozik. Kiemelkedik a házak sűrűjéből, messziről felismerhetővé tesz egy várost vagy városrészt, utat mutat – nem véletlenül szoktunk toronyiránt menni – és persze messzire hallik harangjának szava is. Némelyiknek más szerep is jutott, például erkély futott körbe rajta, ahonnan messziről észre lehetett venni, ha fellobbant valahol a tűz – számos példa akad ilyen tűztornyos templomra szerte az országban, Kiskunmajsától Terézvárosig.
Talán éppen emiatt megdöbbentő látvány a magában álló torony, amely mellől az évszázadok során eltűnt a templomépület. Hazánkban sokfelé árválkodnak ilyen csonkatornyok.
Többük pusztatemplom romja, vagyis ma már nemcsak a templomhajót, hanem az egykori települést is hiába keressük a maradványok mellett. Ilyen magányos torony őrzi például Soltszentimre és Csengőd között a legelővé vált egykori falu helyét, amelyet még a török pusztított el.
De nem mindig kellett a törökhöz fordulni „segítségért”: számos templomot a falu népe bontott el, mikor már javíthatatlannak ítélte. Így született a leghíresebb csonkatorony, a csopaki, amely mára a település egyik jelképe. Mellette romos állapotban ugyan, de az 1880-as évekig állt a középkori templomhajó.
Érdekes módon jóval kevesebb szó esik a budapesti csonkatornyokról, pedig több is akad. Egyikük szinte észrevehetetlen, másikuk a városkép meghatározó eleme, harmadikukat szinte csak a helybeliek ismerik, pedig megrázó élmény felfedezni őket.
A magyarok temploma a budai Várban
A tatárjárás után IV. Béla erődített várost épített a budai Várhegyen, amelyet elsősorban udvari népek, vagyis németek laktak. Az ő büszke templomuk volt a Nagyboldogasszony, mai közismert nevén a Mátyástemplom. A magyarok a Vár északi végén éltek, és csak egy kis kápolnájuk volt. A Kapisztrán téri romok között járva ma is felfedezhetjük az egykori templomhajó körvonalait –igaz, mint utóbb kiderült, nem pontosan jelölték ki a rekonstrukciónál a falak helyét.
Ahogy azonban idővel nőtt a magyarok aránya, úgy lett egyre nagyobb a Mária Magdolna-templom is. Az 1400-as években már háromhajós, késő gótikus épület volt, melynek bazilikális szerkezetét könnyen elképzelhetjük, ha a falmaradványok közül felnézünk a toronyra, amelyen látszanak még a nyomai.
A folyamatos növekedést azután több évszázados hányattatás követte. A török hódoltság alatt ez a templom maradt meg legtovább a Várban élő keresztényeknek, a templomhajót protestánsok, a szentélyt a katolikusok használhatták. Végül azonban ezt is dzsámivá alakították, de az épületet megőrizték. 1686-ban, Buda visszafoglalásakor viszont annyira megsérült, hogy szinte csak a tornyát hagyták meg, s az is barokk sisakot kapott. Ugyanebben a formában épült meg az új templomhajó, és mellette a ferences rendház. Története később sem volt háborítatlan: II. József a rendházat és a templomot is bezáratta,
I. Ferencet viszont épp itt koronázták magyar királlyá. Erre az alkalomra épült a ma is álló, copf stílusú bejárat. Később a budai helyőrség, majd a római katolikus tábori püspökség temploma lett – állítólag ez a honvédelmi kötődés okozta a vesztét.
A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett templom megkezdett helyreállítását a kommunista hatalomátvétel után leállították, majd a torony kivételével az egészet elbontották – azt beszélik, Rákosi személyes parancsára. Így a torony ma is ott áll magában. Magasából páratlan kilátás nyílik az egész városra.
Kolostorból hotel
Míg a Magdolna-torony a Vár sziluettjének egyik legmeghatározóbb eleme, a Hilton Szállóba „ágyazott” Miklós-tornyot sokkal nehezebb felfedezni. A gyanútlan járókelőnek talán fel sem tűnik. Pedig egykor ez is „valódi” torony volt, a dominikánusok kolostorának Szent Miklós-templomához tartozott.
A török hódoltság idején azonban jó részét elbontották, a torony maradványát pedig egyszerűen belefoglalták a később épülő házakba. Ott is maradt sokáig, csak a két világháború között kapott újra figyelmet. Lux Kálmán építész-restaurátornak és társainak kutatása, majd tervei szerint „kiszabadították” a középkori emlékek jelentős részét, és gótikus stílusban helyreállították őket. Ekkor került a homlokzatára az a Mátyás-dombormű is, melynek eredetije a szászországi Bautzenben található.
Az arányai miatt inkább bástyának, mintsem toronynak látszó épületrész azonban nem sokáig maradt látható. Néhány évtizeddel később köré épült a Hilton. Ugyan a szálló Várba telepítése a hetvenes évek egyik legvitatottabb, egyes vélemények szerint legelhibázottabb városfejlesztési lépése volt, az építész, Pintér Béla és a műemléki tervező, Sedlmayr János a körülményekhez képest elegánsan oldotta meg a hálátlan feladatot. Ez nemcsak a dominikánus udvar befoglalásán látható, de a Miklós-torony rekonstrukciójánál is. Visszaállították annak eredeti magasságát, ráadásul új funkciót is találtak: az épület víztornya lett. A kortárs felfogású kiegészítés összekapcsolja a gótikus épületrészt az új szállodai szárnnyal, miközben az épülettömb másik felének homlokzata a copf stílust képviseli.
Betonmementó az iskolaudvaron
Még a pestiek jó része sem ismeri a Tisztviselőtelepet, pedig különleges negyede a fővárosnak. Az 1800-as évek végén, Józsefváros szélén kialakult polgári kertváros ma is őrzi eredeti hangulatát. A monumentális hatást keltő Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom (vagy ahogy a környékbeliek ma is hívják, a Rezső téri templom) messziről hirdeti, hogy nagyra törő terveik voltak az ideköltözőknek. Mielőtt felépült volna ez a neoklasszicista épület, a katolikus hívek egy régi iskolai tornateremben tartották a miséket. Mikor azután elfoglalhatták új templomukat, a tornatermet az evangélikusok kapták meg.
Ők viszont nemcsak ideiglenes használatra akartak berendezkedni, ezért felkérték Lux Kálmánt, hogy tervezze meg az átalakítást. A fent említett Miklós-torony feltárása mellett Lux Kálmán nevéhez fűződik a Gellért-hegyi Sziklatemplom, a lillafüredi Palotaszálló és más műemléki felújítás is. Ezért is meglepő, hogy a ház két évvel később nem historizáló, hanem merész, modern tornyot kapott. Hangulatában leginkább kortársáét, a pasaréti ferences templomét idézi. A Vajda Péter és a Bláthy Ottó utca kereszteződésénél járók azonban a templom épületét már hiába keresnék. A háború után ugyanis raktárként használták, s fél évszázad alatt olyan rossz állapotba került, hogy a rendszerváltás után, mikor az evangélikusok visszakapták, már nem lehetett megmenteni. 2011-ben lebontották, de a védett bauxitbeton torony megmaradt. Tervek ugyan születtek a hasznosítására, ám egyelőre nem találták meg a tökéletes megoldást. Azóta is ott meredezik sisakja nélkül, kapuján még olvasható a híres Luther-korál első két sora: „Erős vár a mi Istenünk / Jó fegyverünk és pajzsunk”.
A Magdolna-torony előtti romkert az egykori gótikus templomot idézi
fotó: Gulyás Attila
