A nemrég elhunyt magyar filmrendező, Bácskai Lauró István (1933-2020) egyike volt azon keveseknek, akik már az Aczél-korszak kezdetén is tudtak igényes tömegfilmet készíteni. Legfőbb mintája Hollywood volt, de tanult a világháború előtti magyar törekvésekből is. Alkotásai közül a legismertebbek A Hamis Izabella (1968), a Nápolyt látni és… (1972), illetve a kultikussá vált Keménykalap és krumpliorr (1974).
A Gyula vitéz télen-nyáron (1970) többszörös görbe tükör, ahogy megfricskázza a magyar közönséget (mert az könnyen befolyásolható), az értelmiségi attitűdöket (mert egy melós válik rokonszenvessé a korlátolt értelmiségiekkel szemben), és a művészetet kézi irányítás alatt tartó politikai vezetést (mert az akadályozza a forgatást). Prohászka Ferenc gyári munkást (Koncz Gábor) egy piacon kérik fel a filmes stáb, hogy legyen egy új, történelmi kalandsorozat főszereplője. A sorozatot gyorsan megkedvelik a nézők és újraélik benne a magyar történelem győztes – sok esetben képzelt – kalandjait.
A filmbeli film rendezője (Őze Lajos) újra és újra módosítani kényszerül a cselekményt az éppen aktuális külpolitikai fejlemények fényében. A kényszerű változtatásokra a televízió igazgatója (Kállai Ferenc) rendszeresen figyelmezteti is. A közönség pedig – bár még messze az Isaura-láz – elhiszi a sokszorosan megcsavart történetet és kikéri magának, ha valami rossz történik a főhőssel. A televízió vezetői viszont csak a párt legfelsőbb köreiből érkező utasításra kezdenek foglalkozni a nézők leveleivel.
Az áthallásokat a korban soknak tartották, így időről időre a film dobozba került. Mai szemmel nemcsak a korabeli politikai felhangok az izgalmasak, hanem az, ahogy Várkonyi Zoltán nagyszabású filmjeit, valamint a Tenkes kapitányát finoman parodizálja.
Jelenleg teljes formában nem elérhető. A megadott linken két részben látható, ám az utolsó egy perce így is hiányzik.
https://www.dailymotion.com/video/x58wj6e
https://www.dailymotion.com/video/x58wj8a
