Sokaknak a természetfilmről David Attenborough jut először az eszébe, de a műfajnak megvannak a jeles magyar képviselői is: a klasszikusok, Homoki Nagy István (Gyöngyvirágtól lombhullásig) és Kollányi Ágoston (Noé bárkái), manapság pedig Török Zoltán (Vad Magyarország – A vizek birodalma) és Mosonyi Szabolcs.
Mosonyi már régóta foglalkozik ismeretterjesztő filmekkel (lásd a díjnyertes, 2006-ban bemutatott Gyapjaspille – Hernyók a pokolból című moziját). A Vad Magyarország egyik operatőreként látta meg a lehetőséget a Vad-sorozatban (Vad Szigetköz, Vad Kunság, Vad Balaton). A rendező küldetésének tekinti, hogy közelről és részletesen mutassa be hazánk (tervei szerint a közeljövőben a Kárpát-medence) ismert és kevésbé ismert tájait és állatfajait. Ennek a missziónak újabb állomása a Magyar Mozgókép Szemle legjobb ismeretterjesztő filmnek járó díját elnyerő Vad erdők, vad bércek – A fantom nyomában című alkotás, amely az Északi-középhelységet barangolja be annak egyik magányos ragadozójával a főszerepben.
/ Részlet a filmből Fotó: Pannónia Entertainment/
Mosonyi Szabolcs és alkotótársa, Bagladi Erika legújabb természetfilmje tipikus történetvázra épül: négy évszakon keresztül vizsgálja a flórát és a faunát a választott helyszínen. Az egy év történéseit bemutató cselekmény és az állatok filmnyelvi eszközökkel (például szuperközelikkel), illetve speciális effektusokkal (lassítások) látványossággá alakított életképei akár fárasztóan klisészerűek is lehetnének, ám Mosonyi és Bagladi most is kreatívan használták fel a természetfilmes sémákat.
Ahogy a Vad Balaton kivételével a sorozat epizódjainak, úgy a Vad erdők, vad bérceknek is van egy kitüntetett „állathőse”, amelyre az alcíme utal. Az alkotók kamerája e „főszereplő” nézőpontjával azonosul, és egészen a cselekmény végéig nem tudjuk – csupán árulkodó jelekből (például lábnyomokból, az elejtett őzek maradványaiból) sejthető –, hogy ki ez a titokzatos fantom. Ezért krimiket és thrillereket idéző feszültség hatja át a természetfilmet.
/Indulókép: Részlet a filmből Fotó: Pannónia Entertainment/
Az erdő állatvilágát szemmel tartó és uraló ragadozó vezeti végig a nézőt a valamivel több mint egy órás cselekményen, amelyben a vezértéma, a Vad-sorozat korábbi darabjaihoz hasonlóan, az „örök körforgás”: a születés és a pusztulás dialektikája. Mosonyi Szabolcs és Bagladi Erika ebben a filmben elsősorban a szaporodásra, illetve annak problémáira összpontosított, és ezzel összefüggésben fogalmaztak meg burkolt, de határozott civilizációkritikát. Az ismerős élőlények (a nyúl, a béka vagy a szarvasbogár) mellett számos különleges faj is képviselteti magát (például a tudósoknak is sok fejtörést okozó, gyakorlatilag állatként viselkedő, amőbaszerű nyálkagomba). Közös bennük, hogy életterük az évszázadok során egyre inkább beszűkült az erdőirtások és a növekvő népsűrűség miatt. A tápláléklánc csúcsán álló, címszereplő ragadozó, a hiúz van a legnagyobb veszélyben. A Felvidék felől érkezve újra megjelent Magyarországon, magányos lény, az ember alig láthatja, de az összefüggő erdők hiányában a faj kevés egyede találkozhat, így szaporodásuk esetleges és ritka. A film sajtóvetítését követő beszélgetés során Patkó László, a WWF Magyarország Nagyragadozó programjának vezetője kiemelte, hogy a vadászoknak régen nagy riválisa volt a hiúz, ezért bosszúból, módszeresen irtották. A Vad erdők, vad bércek, a sorozat többi tagjához hasonlóan, életképeken keresztül, szuperközeli beállításokkal szemlélteti az egyes fajok mikrovilágának tökéletesen működő rendszerét, ugyanakkor madártávlatból készített totálképeivel arra is felhívja a figyelmet, hogy ezeknek az állatoknak és növényeknek az élettere ma már csak sziget az emberi civilizáció tengerében. A narrátor, Varga Gábor ezért emeli ki az utolsó jelenetben – meglehetősen didaktikusan –, hogy az ember feladata biztosítani ezeknek az élőlényeknek a jövőjét, ha már a vadon „felparcellázásával” átvette a hatalmat az életük felett.
/Indulókép: Részlet a filmből Fotó: Pannónia Entertainment/
A Vad erdők, vad bércek látványos, izgalmas és – néha szájbarágós kommentárjai ellenére – elgondolkodtató alkotás. Nem átlagos természetfilm, noha alapvetően a műfaj közismert, az évtizedek során kissé elhasznált sémáiból építkezik. Fel lehetne róni Mosonyi Szabolcsnak és Bagladi Erikának, hogy praktikus okokból „elcsaltak” néhány jelenetet, azaz nem mindent a fő helyszínen, a természetben vagy Magyarországon forgattak, ám mindez csak a film végén, illetve az alkotók nyilatkozataiból derül ki. A tévébemutatásra készült Vad erdők, vad bércek bővített változata mozifilm színvonalú, így a filmszínházak újranyitását követően aligha találhatnánk jobb filmet, amelynek kedvéért érdemes visszatérnünk a nagyvászonhoz.
A Vad erdők, vad bércek – A fantom nyomában július 2-tól látható a magyar mozikban.
/Indulókép: Részlet a filmből Fotó: Pannónia Entertainment/
