A Gyűjtőnek becézett kőbányai börtön 1962-ben még tele volt az 1956-os szabadságharcot követő megtorlás során bebörtönzöttekkel. A Speciál börtönüzemben fordítóként dolgozva ismétlődő feladatunk volt egyik idősebb rabtársunk olykor kitörő idegrohamának megértő csitítása. Pedig ő Wittner Máriánál rövidebb időt töltött a halálra ítéltek Kisfogházában.
Ez jutott sokszor eszembe, amikor férfiakat megszégyenítő, kemény megnyilatkozásait sokan nem értették. Nehéz életét – annyi megpróbáltatáson kívül – meghatározta 1956 forradalma és szabadságharca és az azt követő
megtorlás, mely legjobban a munkásokat sújtotta, azokat, akiknek képviseletére a diktatúra vezetői előszeretettel hivatkoztak.
A kétéves korában elárvult Wittner Máriát kármelita nővérek nevelték, az apácák szétszóratása után, tizenhárom évesen állami gondozott lett. Gépírónő vidéken, majd Budapesten alkalmi munkákat vállal. 1956-ban a Magyar Rádió ostrománál csatlakozott a harcoló felkelőkhöz. Sebesülteket ápolt, majd fegyveres összetűzésekben is részt vett. Lőszert szállított, tárakat töltött, benzines palackokkal látta el a férfiakat. A november 4-ei szovjet támadás során megsebesült.
Államrend elleni összeesküvés, törvényes államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, gyilkossági kísérlet, tiltott határátlépés miatt Tutsek vérbíró halálra ítélte, amit másodfokon végül életfogytiglanra változtattak. Bár Kádár János egy 1969-ben adott interjújában azt állította, hogy az 1963-as amnesztiával minden politikai elítéltet kiengedtek, Wittner Mária csak 1970-ben, az utolsóként kiengedett három szabadságharcos egyikeként szabadult. A börtönévek után varrónő, majd takarítónő, végül 1980-ban, negyvenhárom évesen rokkantnyugdíjas lett.
1956-nak 259 kivégzett hőse volt. Hosszú évekre – átlagosan mintegy hat évre – bebörtönzött ezernyi hősének tragédiája pedig az volt, hogy
sokáig nem jutottak családjukat tisztességesen ellátó munkahelyhez, keresethez.
Ezért is számítottak nagyon sokan közülük arra, hogy amikor majd eljön a várva várt megszabadulás a diktatúrától, akkor érdemeik szerint érvényesülhetnek. Csalódniuk kellett.
Voltak, akik Wittner Máriához hasonlóan megtalálták helyüket a szabad Magyarországon, mert világos lett számukra, hogy szakma, felkészültség és diploma nélkül, bármily érdem ellenére sem lehet valaki vezető. 1990 után ez a konfliktus lassan lecsengett, mert az 56-os nemzedék talán lassan ezt is hozzáírta a diktatúra által elszenvedettek számlájához.
Wittner Mária 2006-tól 2014-ig a Fidesz országgyűlési képviselője volt, foglalkoztatási és munkaügyi kérdésekkel, valamint 56 örökségével foglalkozott. 2010 után az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban talált munkát.
Szenvedésekkel teli élete nemcsak kitüntetésekkel, díjakkal gazdagodott később, nem csupán könyvei által hagyott ránk szabadságharcos örökséget.
A mindnyájunk szabadságáért harcoló és ma is megbecsülésre, felemelkedésre méltó magyar munkás örökségét ne felejtsük.
Búcsúzunk Wittner Máriától, aki egyik portréfilmjének címe szerint „mindig szerette a fényt”. Az örök világosság fényeskedjék neki!
Borítókép: Havrilla Béláné, született Sticker Katalin és Wittner Mária szabadságharcos nők a VIII. kerületi Vajdahunyad utca 41-es házban működő felkelő csoport tagjai kezükben fegyverrel a magyarországi '56-os forradalom és szabadságharc idején. MTI Fotó: Tóth László
