A 3000 négyzetméteres tárlaton összesen 650 gondosan előkészített textil vagy textillel kombinált tárgy fedezhető fel, amelyek különböző szempontok mentén jelennek meg a gyűjteményi kiállítás történetei között.

A Kiállítások kora című kiállításrész például felidézi azt az időszakot, amikor a Néprajzi Múzeum 1872-ben létrejött és gyűjteményei gyarapodásnak indultak. Ez egyrészt Xántus János Kelet-Ázsiai expedícióinak volt köszönhető, másrészt az Osztrák-Magyar Monarchia történetét meghatározó eseményeknek. Az ipari forradalom következtében, főleg Nyugat-Európában a 19. század első felétől a kézműves tárgyak helyét az olcsó gyári tömegtermékek vették át. A művészi értékkel bíró kézműves tárgyakat a század közepén kezdték újra felfedezni: az 1867-es Párizsi Világkiállítás az ipari termékek mellett már efféle anyagot is nagy számban bemutatott. Az 1873-as Bécsi Világkiállítás aztán külön kiállítási egységet szentelt a kézműves tárgyak speciális, népi-paraszti készítésű csoportjának, a korszak egyedi megnevezésével: a háziipari tárgyaknak. A Néprajzi Múzeum állandó kiállításán láthatjuk azokat a – többek között – textil tárgyakat is, amelyek hazánkat képviselték ezen a több mint másfél évszázada történt nemzetközi hírű eseményen. De azok a színes viseletek is újra életre kelnek a mostani tárlaton, amelyek 1896-ban az akkori Magyarországot bemutató Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi falujában az egyes vármegyék jellemző népcsoportjainak jellemzőit reprezentálták.

A Bécsi Világkiállítás öröksége A kiállítások kora kiállítási egységben. Fotó: Incze László/Néprajzi Múzeum
 

A Népművészet időről időre kiállításrészben pedig nemcsak a különböző régiók autentikus hímzéseit, szőtteseit, öltözékeit vehetjük szemügyre, hanem azokat is, amelyeket a későbbi, ebből inspirálódó ruhatervezők álmodtak meg. Jó néhányat megtekinthetünk abból a 30 ködmönből, amelyet a Heves megyei Átányon gyűjtöttek össze a kutatók, az akkor már a padláson tárolt, csak egy-egy idős asszony által viselt csodálatos kidolgozású ruhadarabból. Szemügyre vehetjük egy kalotaszegi asszony gazdag ruhatárából a „nagyünnepi templomi”, a „vasárnap délutáni”, és a „faluban jövő-menő” viseletet. Láthatjuk az erdélyi Lövéte és a dél-tunéziai, Dzserba-sziget esküvőinek öltözékeit, megnézhetjük egy egykor élt szibériai darhat sámánnő ruháját.

Népművészet időről időre. Fotó: Incze László/Néprajzi Múzeum
 

A Néprajzi Múzeum új gyűjteményi kiállítása természetesen nemcsak textiltárgyak, viseletek parádéja. A nyolc tematikára épülő tárlaton számos téma és történet mentén fedezhetjük fel magyar hagyományainkat és más népek kultúráját. A bemutatón a gyűjteménybe került műtárgyak életéről, a távoli kultúrák, ismerős népcsoportok hagyományait feltáró kutatók terepmunkájáról, a hajdani őstörténeti kutatások következményeiről, a népművészet felfedezésének máig tartó hatásáról is képet kapnak a látogatók. A busójárás tárgyi rétegei, a matyó kötények, festett bútorok, faragott eszközök, óceániai halotti maszkok vagy az al-dunai halászat eszközei mellett számos téma szembesít az örökségünkhöz fűződő bonyolult kapcsolatunkkal.

Mindemellett, a múzeum állandó kiállítása más érdekességet is tartogat a hagyományos öltözékek, textilek szerelmeseinek! A Székelyek – Örökség-mintázatok című időszaki kiállításokon megtalálhatóak a székelyföldi múzeumok gyűjteményeinek hagyományos viseleti elemei, szőttesei is. Megtudhatjuk milyen tényezők befolyásolták a székely férfi és női viselet fejlődését, milyen szabályok vonatkoztak az öltözködésre. A rokolyák vonalkódhoz hasonló szerepet töltöttek be. Az élénkebb színek, a piros csíkok a lányok, fiatalasszonyok viseletét díszítették. A piros-barna-fekete csíkos szoknyát Gyergyóban (Gheorgheni) menyecskeszoknyának is nevezték, az idősebb asszonyok már inkább sötétkék-fekete csíkos rokolyákat viseltek. A gyászt sötét tónusú viselet jellemezte, akárcsak a böjtöt. Csak a vagyonosabb családok asszonyai hordhatták a rezes rokolyát, melynek csíkjai közé hajszálvékony fémszálakat szőttek. A kiállításból arra is fény derül, minek köszönhető, hogy a székely ruha fennmaradhatott és jelképpé válhatott.  Hiszen, ha nem is a ruha teszi az embert, az öltözködéssel kapcsolatos hagyományainak nélkül kulturális örökségünk színpalettája nem lenne ennyire élénk!

A múzeum kapcsolódó kiállításai:

Gyűjteményi kiállítás | Néprajzi Múzeum

SZÉKELYEK | Néprajzi Múzeum

Székelyek – Örökség-mintázatok című időszaki kiállítás. Fotó: Incze László/Néprajzi Múzeum
 

 (X)